dadikovi blog: Vívás

Vívás
Kelt 2011-02-08 19:40:00, A(z) Sport kategóriában, 0 hozzászólás

Lassan már egy éve annak, hogy elkezdtem vívni, szóval eléggé hiánypótló bejegyzés következik most. Emlékszem, még régebben mondták a szüleim, hogy járjak vívásra, mert hogy van Pannonhalmán, és hogy milyen jó sport, mert megmozgatja az összes izmot, és hasonlók. Én akkor eléggé irtóztam a dologtól, nem tartottam túl egészségesnek, hogy egy sebzésre kitalált eszközzel szurkodjanak össze-vissza, és ezt ráadásul még engedjem is. Akkor végül atlétikára kezdtem el járni, mert kell a sportolás, és arról mindenki azt mondta akkor, hogy milyen jó, mert futnak jókat és milyen jól esik. Szóval elkezdtem én is járni, de nekem sajnos nem esett olyan jól. Lehet, hogy én vagyok a puhány, belátom, de tényleg eléggé fárasztóak voltak az edzések. Ennek ellenére én jártam szorgalmasan, napról napra, minden délután. Aztán úgy valamikor a félév tájékán egy lépésnél belenyilallt a fájdalom a térdembe, és onnantól a dolog (mármint a térdem) nem volt többé az igazi. Minden lépésnél fájt, főleg a lépcsőn, és egy kisebb futás után még be is gyulladt, és akkor aztán nagyon fájt. Sokat szenvedtem vele akkoriban, és hamar kiderült, hogy az atlétikát is abba kell hagynom. Utána sokáig elhagytam a sportolást, mígnem végül tavaly félévkor erőt vettem magamon, és - szintén az osztálytársak elismerő kritikái hatására - beiratkoztam a vívásra.

Hamar kiderült, hogy ez a sport nem arról szól, hogy széjjelszúrattatom magam. Gondolkodós egy sportág, kábé mint a sakk, előre el kell játszani a gondolattal, hogy egy-egy lépésünkre mit reagál az ellenfél, és aztán mi arra mit fogunk reagálni, és így tovább. És tényleg megmozgatja az izmokat, de az a jó, hogy mi ebből semmit sem veszünk észre, mert van benne akkora versenyszellem, hogy ne figyeljünk a fájdalomra, fáradtságra. Meg persze vannak védőfelszerelések, szóval kein Problem. Én szerencsére elég hamar oda lettem engedve magához a tőrhöz is, szóval nem kellett egy féléves elméleti oktatáson keresztülmennem, mint másoknak, hanem mondjuk egy hónap után már vívhattam. Aztán még év végén voltam egy versenyen is, ahol egy embert levertem, és a többiektől sem nagyon kaptam ki. Nekem ez már siker volt. Most szombaton lesz megint egy jó kis verseny, azóta fejlődtem sokat, és most már készülök rá nagyon. De minden edzés egy hatalmas élvezet, nagyon szeretem ezt a sportot, tényleg. Meg egyébként jó az edző is, aki egyébként szerzetes. Hoppá.