dadikovi blog: Emlékek zenékben

Emlékek zenékben
Kelt 2010-07-25 11:51:00, A(z) Elmélkedések kategóriában, négy hozzászólás

Nyilvánvalóan nagyszerű dolog lenne, ha valahogyan eltárolhatnánk a vidámságunkat (például), anélkül, hogy elszomorodnánk, és később bármikor előcsalogathatnánk azt. Tudom, hogy eddig nagyon hülyeségnek tűnik az egész, és őszintén szólva nem is tudom, hogy lehetséges-e ez a "technika", viszont nekem már többször is sikerült valami hasonló.

Hogy őszinte legyek, a dolog nem új itt a blogon. Egyszer visszautazáskor írtam már róla, hogy ha valamikor hallgatsz egy zenét, a hallgatás közbeni érzéseket akkor is elő tudod csalni, amikor később visszahallgatod a számot. Ez persze nem tudományos tény: sokat függ a dolog magától a zenétől, sőt, a már előbb idézett cikkben még éppen azt sérelmeztem, hogy amiatt, hogy az X zene hallgatásakor még vidám voltam, így később, amikor már nem voltam vidám, a zene visszahallgatásakor csak még szomorúbb lettem. Viszont azóta újabb tapasztalataim vannak az ügyben, szóval jöjjön egy konkrét példa, egy megtörtént eset.

Először is: a "tesztünkben" szereplő zene nem egy zeneszám, hanem egy teljes album, méghozzá a The Rasmus Dead Letters c. albuma (és ezt hallgatom most is, a teljes hatás kedvéért - Az albumcímre kattintva Ti is megtehetitek ezt a YouTube-on).

Az első és legfontosabb "érzelem-injekció" az első testvérosztályos találkozó kapcsán történt. (Élvezem, hogy idézgethetek már a blogból is, szóval akkor ezt írtam: )

A találka nagyon jól sikerült, még a hatása alatt vagyunk. De sajnos nagyon ritkán fordul ez elő mégegyszer ...

Őszintén szólva hihetetlenül összefolynak a dolgok. Hogy érzékeltessem, már fél órája írom ezt a bejegyzést, és már háromszor írtam át, hogy akkor mikor is volt ez a dolog . Amire emlékszem, hogy sétálok a havas arborétumban, mellettem mindenfele vidáman hógolyóznak egyesek, de én éppenséggel nem a legjobb hangulatomban vagyok, sőt... Tudjátok, szar dolog, ha megbarátkoztál valakikkel, és tudod, hogy jó esetben olyan háromnegyed éven belül, ha találkozhattok.

Aztán elkezdtem hanyagolni a zenehallgatást, már magam sem tudom miért, amikor az egyik ismerősöm MSN-állapotában láttam meg, hogy ő éppen ezeket a számokat hallgatja. Persze beugrott nekem, hogy én mennyire szeretem ezeket a számokat, és hogy milyen jó lenne meghallgatni (de aznap már nem tehettem meg, mert takarodó volt - kolesz rulez). A blog alapján be tudom lőni, ez kb. 4-5 hónap múlva lehetett, és még mindig visszajöttek pontosan ugyanazok az érzések, pedig már sütött a nap, rövidnadrágban és rövidujjúban kint olvastam egy könyvet a szabadban, kellemes volt az idő, és az egész világ általában, de akkor is...

És azért mondom el mindezt nektek, mert ugyanezek az érzések visszajöttek még tegnapelőtt, a vonaton is, visszajönnek még most is, ahogy hallgatom a számot. Ezek inkább negatív érzések, de valahogy mégis szeretem őket, és nem azért, mert EMO-s vagyok, vagy mazochista... és igazából nem is tudom, hogy miért, de valamiért pozitív szálak is keverednek ezekbe az érzelmekbe... talán soha nem is fogom megtudni. Sok az érdekes dolog körülöttem mostanában.