Mint azt már valamelyik kommentemben elkotyogtam, elhatároztam, hogy megismerkedem a Linkin Park nevű rappes-rockos banda munkásságával, mert már korábban is volt néhány számuk, ami tetszett nekem (In The End, Numb, What Ive Done). Belehallgatva a számaikba inkább Hybrid Theory és a Meteora albumaik tetszenek, és e kettő közül is inkább az utóbbi. Ebben viszont vannak tényleg jó számok, és bár nem jellemző rá kifejezetten az a kiegyensúlyozott "minőség", vagy hangzásvilág, ami eddigi kedvenceimre, hogy bármennyit meghallghatok, csak nagyon nehezen tudok kiemelni egyet is közülük, hogy "ez a legjobb". Itt már bőven ki lehet emelni, de ha lehet, akkor tegyük is meg, mert azért az is vastagon hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezek a számok meg nagyon jók. És, hogy ne ismételjem önmagamat, mutatok egy számot a már korábban felsorolt In The End - Numb - What Ive Done hármason kívül.



Egyenlőre inkább az itt megnevezett négy tetszik különösebben, de azért a többit is szívesen hallgatom. Mondjuk elképzelhetőbbnek tartom, hogy ezt az együttest is később "újrafelfedezem", mint a Coldplay-t.

Mint már az előző poszt is tanúskodott róla, épségben hazaértem Erdélyből, és miután a blogolvasó közösség néhány jeles tagja távollétemben is dicséretben részesített, posztolási kedvem a maximumon van . Most éppen az aktuálisan kedvenc-gyanús zenekarról szeretnék beszélni, a Coldplay-ről.

Történt ugyanis, hogy midőn a hosszú, unalmas és kimerítő vonatút során, Erdélyből hazafelé az időt elalvással próbáltam mulattatni vala, a vonat zörgése, és a környezők rikácsolása megakadályozott vala ebben. És láttam, hogy ez rossz
(Innentől rendesen Gondoltam, mit nekem mindez, benyomtam a fülhallgatót a fülembe, és elindítottam egy nyugisabb komolyzenét Nirvana-számot. Már éppen elaludtam volna, amikor átváltott egy sokkal kevésbé nyugisabb Nirvana-számra (géppisztoly-szerű dobolás, torokhangon üvöltéssel nyakonöntve). Akkor rájöttem, hogy ez így nem megy. Eszembe jutott, hogy van Coldplay is a telefonomon (négy album, höhö ), úgyhogy betoltam azt. Eddig még sosem hallgattam, szóval most leesett az állam. Szóval így sem aludtam, de legalább megismertem egy király együttest.

Pontosan emlékszem egyébként, hogy hogyan ismertem meg az együttest (előtte). Anno a Viasat History nev csatorna theme-zenéje volt a Coldplay Clocks c. száma, és nekem már akkor nagyon tetszett, de sem előadóját, sem címét nem tudtam (de rossz az ilyen, ugye). Viszont úgy másfél éve Pannonhalmára visszafele egy iskolatársam lejátszotta (hangosan) a telefonján ezt a számot. Rövid konzultáció után átküldte nekem a számot, úgyhogy megtudtam az együttes nevét. Később még meghallgattam néhány számát, és azok is tetszettek, szóval tettem némi adatmennyiséget a telefonomra, de később elfelejtődött a dolog, akkor úgy gondoltam, a Nirvana mellett labdába sem rúghat. Pedig de.

Végezetül itt a kedvenc számom:



Tipikusan hosszú, nyugisabb számok, tág hangzásvilággal, de azért rockos beütéssel. Szerintem szép.

Szokásom, hogy ha a már "jól bejáratott" együtteseken kívül van egy másik együttes is, aminek egy számát képes vagyok órákhosszat hallgatni, újra és újra, akkor azt a számot ide is feltöltöm, mert nekem ilyenkor van egy ilyen ingerem. Azt, hogy miért tetszik ez a szám, azt megint nem tudom megmondani, de mondjuk szerintem tényleg nagyon király, úgyhogy hallgassátok meg, jó szórakozást.



Sajnos a videó valamiért levágja a zene végét, de ha valakit érdekel, biztos meg lehet találni a neten a teljes verziót. (Én egyébként ezt a Midnight Club LA Remix c. játékban hallottam először...)

Ha másfél évvel ezelőtt megkérdezte tőlem valaki, hogy milyen zenéket hallgatok, mik a kedvenceim, vagy tudtam mondani valami "divategyüttest", vagy semmit, és egyszerűen kiböktem, hogy én nem hallgatok zenét. Rádiót még inkább hallgattam, de aztán azt sem nagyon, nem tudom, miért. Nem nagyon szerettem a komolyzenét, de a rokktól is menekültem, ami a kettő között volt, azt meg túl unalmasnak találtam.

Aztán hetedik (osztály) év végén a pakoláskor (ez a kollégiumi élet záró akkordja egy évre: minden mozgathatót hazaviszünk, kábé fél napig szokott tartani) egy szobatársam rendre benyomta a playlistjét, hogy akkor ő ezt most meghallgatja. Én egy Nirvana számra figyeltem fel nagyon, amelynek nem is feltétlenül a hangzása tetszett, hanem azt, hogy még soha nem érzett érzéseket generált bennem. Szóval olyan volt, mintha már hallottam volna valahol, pedig még soha. Az enyhén reinkarnáció-szagú jelenség után persze belevetettem magam a Nirvana tanulmányozásába: végigolvastam a zenekar rövid, négy éves történetét, és persze jó sok számát meghallgattam, és hallgatom most is, ha épp nincs jobb dolgom. Igazából a Nirvana volt az első kedvencem. A szám, amiről beszéltem a Smells like teen spirit c. szám volt, de egyébként szinte az összes száma hallgatható, és van nagyon-nagyon sok jó szám is.

Most már nem gondolom, hogy előző életemben hallgattam meg ezt a számot, de ami biztos, hogy ha van egy jó zenekar, és (főleg az énekes) tényleg beleadja mindenét abba a dalba, akkor az akkori érzései (amik persze akár már több évtizedes dolgok is lehetnek) hihetetlenül átragadhatnak rád, és ez eléggé kísérteties érzés. Főleg, ha a dalban tényleg nagy szerepet kapnak az érzések.

Ilyen például (szerintem) a The Rasmus nevű együttes. Sok rosszat hallottam már róluk, persze legtöbbször azt, hogy melegek, de a zenéjük az tuti, hogy király. Igazából nekem akkor tetszett meg a zenéjük, amikor még sok évvel ez előtt meghallgattam az In The Shadows című számukat. Rég volt, és nagyon is tetszett is, de végül elfelejtődött a dolog. Csak később, amikor láttam, hogy milyen könnyen megy ez a zeneszerzés az internet korában (A Nirvanás esetekből tanlva), döntöttem úgy, hogy akkor kicsit belehallgatok a többi számukba is. Most speciel három album van tőlük, az én toplistám szerint így jönnek a számok: Still Standing, Time to burn, a már korábban említett In the Shadows, a Funeral Song, vagy a F-F-F-Falling című szám. De ha igazán korrekt akarok lenni, akkor mondanám, hogy hallgassátok meg az összes számát, mert néhányon kívül tényleg az összes jó. A hangsúly a hallgassátokon van, mert igen, a klippjeik eléggé lehangolóak Vagy hát lehet, hogy valakinek ez kell, de nekem nem jön be.

Tervezem, hogy feltöltöm a Rólam menüpontot mindenféle infókkal, például a kedvencekkel, csak most sem időm, sem kedvem nincs hozzá.

Nagyon szép dalnak gondolom, úgyhogy jó zenehallgatást

Ez a Mátrix egyik betétdala, és szerintem tök király. A zene a Tovább gombra kattintva hallgatható meg, és ugyanitt kell szavazni

Döntsétek el Ti, hogy jó-e, vagy nem. Van egy olyan a tovább linkre kattintva, hogy Szavazás. Nahh, ott értékeljétek a számot, köszi

Oldalak