Tegnap úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt Google Chrome-nak, ami bár az előző olyan három-négy hónapos használat során gyakran fagyott le, akadozott stb. az én gépemen, de azóta kijött egy új, stabil verzió, ráadásul a Firefox is már kezd egyre lassabb lenni, úgyhogy felmentem a chrome honlapjára, és nagy örömködés közben kattintottam a letöltés gombra. A gép ügyesen le is töltötte a csomagot, és már kezdte volna telepíteni, de itt egy hibaüzenet fogadott: error- dependency is not satisfiable : libaudio2. (Itt jegyezném meg, hogy Linuxom van, azért történik másképp egy telepítés, mint ahogy várnánk.)

Na már most, én lusta vagyok ahhoz, hogy megnézzem bármilyen szótár-féleségben is, hogy ez most mit is jelent, elég volt nekem annyi, hogy valami nem teljes ezzel a libaudio2 csomaggal, szóval, gondoltam, telepítsük újra az egészet. Első lépésként ugyebár eltávolítottam:

sudo apt-get remove --purge libaudio2

Ez meg is volt, utána kiírta a Terminál, hogy ezzel most pár csomag feleslegessé vált, az autoremove paranccsal tudom eltávolítani őket, én meg gondoltam, hogy szuper, töröljük / telepítsük újra azokat is, és már gépeltem is a parancsot:

sudo apt-get autoremove

Nem emlékszem már, hogy itt volt-e még visszavonási lehetőségem, de ha volt is, én - szintén lustaságból - nem éltem vele, és csak akkor eszméltem fel, amikor olyanokat írogatott a gép, mint például "Eltávolítás: gnome-config". Naszóval, a Gnome az az Ubuntu Linux operációs rendszer kezelőfelülete, ami nélkül gyakorlatilag az egész használhatatlan. Úgyhogy eléggé megijedtem, hogy úristenmitcsináltam, félelmemben még gyorsan ki is léptem a terminálból, de ez nagy hiba volt, mert (nem fogjátok elhinni), újra megnyitni már nem tudtam a programot, sőt, már egy sima fájlböngésző sem nyílt meg, csoda, hogy egyáltalán láttam még valamit a képernyőn.

No de ne féljetek, ez nem tartott sokáig, ma reggel már tényleg semmi sem jelent meg, csak unalmas fehér betűk a fekete háttérben, a számítógépemet gyakorlatilag egy Neumann János-féle számológéppé fejlesztettem vissza, semmi multitasking, semmi hasonló, abban a pillanatban a telefonommal többet értem volna, mint ezzel a vassal ni. De szerencsére hamarosan bejött valami terminál-féle a nagy feketeségbe (tehát nem olyat írt már, ki, hogy Logging in..., meg mittudomén, hanem olyat, hogy dadi@dadi-laptop:~$ (hupsz, most bevallottam a felhasználó-, és gépnevemet). De nekem ez már elég is volt, hiszen így már használhattam a szokásos, és már régen megismert kódjaimat, először például megszereltem a dpkg-t, mert írta, hogy azzal gondok vannak:

sudo dpkg --config -a

Aztán egy nagyon laza mozdulattal rövidre zártam a problémát:

sudo apt-get install gnome

Ez szépen felrakott mindent, újraindítás, és minden ment tovább, a Firefox elindulása után szépen visszaadta a bezáráskor megnyitott lapokat, még a chrome letöltőoldala is ott volt, mint ha mi se történt volna Azért reggeli mókának jó volt.

Na akkor idefigyelj Dávidka: Ameddig nem váltod le ezt a fantasztikus és 6 éves Fujitsu-Siemens Amilo L7310 típusú szutykot a beleintegrált VIA Unichrome videokártyájával együtt, addig a címben szereplő tevékenységet semmilyen formájában ne merészeld még csak megpróbálni se, mert megint egy jó munkanapnyi órát elszórakozhatsz aztán azzal, hogy felkaparjad a linuxot (az egyetlen olyan operációs rendszert, amiben hajlandó vagyok huzamosabb ideig dolgozni / netezni / akármi) a padlóról. Nonszensz, hogy mennyire nem tudok tanulni a saját hibáimból.

Történt ugyanis, hogy ma elhatároztam, hogy felfrissítem a gépemet a következő LTS-Ubuntura (LTS: olyan kiadás, amire még négy éven keresztül adnak ki frissítéseket), mert hogy milyen jó lesz az. Már alapból a telepítés volt pár óra, de az még nem gáz, mert Linuxon mindenféle telepítések és hasonló közben is csinálhatsz, amit akarsz (én például szökést néztem)... csak aztán restart után nagyon gyorsan kiderült a szomorú igazság, hogy ez az én drágalátos számítógépem nem futtatja le az új ubuntuk grafikus felületét, ami azért elég stresszes, valljuk meg. Ezután az egész délutánom ráment szépen, hogy hátha egy kis búvárkodással majd megoldom, de az egyedüli eredmény az volt, hogy valamilyen csökkentett módban (800x600 pixel, borzalmas, az ellenségemnek se kívánom) sikerült kimenekítenem a fájljaimat egy külső vincseszterre.

Ezután persze már semmi se volt drága, orrba-szájba átprogramoztam az egész grafikus vezérlést (jó, nem, csak a xorg.conf filet, ami a főgonosz az ügyben), persze eredménytelenül. Ma estére eljutottam oda, hogy jó, oké, akkor rakjuk vissza az előző verziót, végülis nem gáz, újratelepítettem, úgyis kellett volna már. Csakhogy azt a bizonyos előző verziót (ami az utolsó, amit még elbír ez a vas) már nem találtam az Ubuntu honlapján. Szóval holnap megpróbálkozok egy xubuntu nevű cucc felrakásával, ami vagy menni fog, vagy nem... ha nem, akkor melózhatok vele tovább...

Ó Dávidka, mily nagy bajt okoztál magadnak!!

Hát, hát, kezdek kicsit eltunyulni. Hetedik év közepe felé nagyjából már tudtam a PHP-t, mostanában már elég otthonosan mozgok benne a magam haladó szintjét, illetve nyáron belepillantottam az AJAX csodálatos világába is, de ennél többet sajnos nem tudnék elmondani, szóval úgy döntöttem, hogy fejlődni kéne. A célterület most az objektumorientált PHP programozás lenne, ami szerintem már a webprogramozás magaslatai felé repítene engem. Van most ugyebár ez a blog. Majd valamikor mutatok screenshotot, hogy hogyan néz ki a kód, hát, embertelen. Meglehetősen rendezetlen, szinte én sem látom át, csodálom, hogy még egyben van, és működik. Ha meg hiba van, akkor pislogok sokat, belenyúlkálok, és imádkozom, hogy jó legyen. Ugyebár ez így nem mehet tovább. És bár a nyár végére kineveztem a blogmotort egypontnullásnak, azt is látni kell, hogy ez az egy pont nulla nem egy könnyen kezelhető, stabil verzió ám, szóval egyértelmű a cél: hozzuk létre a DADIblog 2.0 -át!

Magát a világraszóló fejlesztést nyárra tervezem, addig pedig ki kéne magamat okosítanom az objektumokról, töviről-hegyire, mit érdemes benne csinálni és hogyan. A lapozás ajaxban lenne, de lehet, hogy még a kommentelés is, ezt majd meglátom. A többi még nem igazán eldöntött, de nem forradalmi megújításokra gondolok, csupán az eddigiek összegzésére, rendszerezésére, úgy, hogy gusztusosabb, átláthatóbb, és ezáltal könnyebben javítható legyen. A kommentrendszert szeretném viszont felújítani kicsit, címet pl. nem nagyon fog bekérni, bár az alapvető módszerek itt is maradnak.

Viszont lenne két nagy kérésem - kérdésem tőletek. Az egyik, hogy ha van valami ötletetek, hogy mi lehetne a blogban, ami nincs, mi az, amit meg kell tartani, vagy mi az, amit nem, esetleg mit kéne megváltoztatni, akkor ki vele! Ne kíméljetek, bármilyen ötletre kíváncsi vagyok. A másik kérés az lenne, hogy ha valaki tud egy jó könyvet / weboldalt, vagy bármi mást, ami a témában tanítja a jónépet, akkor azt mutassátok meg nekem, mert mostanában nagyon érdekel a dolog. Szeretnék például egy olyan könyvet venni, ami egy profi szintű PHP könyv lenne, de ilyet nem igazán találtam (a kiskapu.hu-n néztem). :S Szóval, kommentre fel!

Még a nyáron beszélgettem valakivel, arról, hogy milyen hasznos a telefonok "Sleep"-funkciója. Arról van szó, hogy mondjuk szeretnék aludni egyet, de ugyebár ez mondjuk délután a kollégiumban nem könnyű, mivel nagy a zaj. Szóval valahogyan ki kell zárni a külvilágot, és erre a legjobb megoldás a zenehallgatás. De az sem pálya, hogy órákon keresztül menjen a fülünkbe a zene, mert lehet hogy káros, meg merül a telefon, meg ki tudja, milyen baj lehet még belőle. Szerencsére a legtöbb telefonon (nem mindegyiken) be lehet állítani viszont, hogy X perc múlva kapcsolódjon ki. A beszélgetésben felmerült, hogy jó lenne ilyen funkció számítógépre is, valaki már mondta is, hogy elkezd keresgélni az interneten valami hasonló program után, amikor elmondtam, hogy nem kell keresgélni, ilyen program már van a gépen, és ez a program nem más, mint a "Terminál" (egyéb nevein koncol, stb.). Linuxosok az Alkalmazások -> Kellékek -> Terminál címről érhetik el, Windowsosoknak a legkönnyebb talán a Start -> Futtatás párbeszédablakba a "cmd" "parancsot" beírva (Legalábbis XP-n így van). Linuxon ki is próbáltam, ott így működik:



Windowsban is hasonló, a következő kódot kell kiadni: "shutdown -s -t 60". A -s arra vonatkozik, hogy kapcsolja ki a gépet (-r = újraindítás, pl.), a -t az időkésleltetésre. Vigyázni kell azonban, mert Windowsban nem percben, hanem másodpercben kell megadni az időkésleltetést, szóval egy fél órás késleltetéshez 1800-at kell beírni.

Oldalak