Már amikor az első posztot írtam a Lostról, akkor is eltökélt szándékom volt, hogy írni fogok egy másodikat is. Az is igaz, hogy ez nem felhasználóbarát szempontokból történt, de meg kell értenetek, mert ez a blog valamilyen szinten az én naplóm is, és kíváncsi voltam, hogy mennyit változik a véleményem a harmadik évad utolsó része utáni poszthoz képest a sorozat utolsó epizódja utáni bejegyzésben. Végülis ez érdekes lehet nektek is.



Irodalomból tanultuk a kommunikáció modelljét, aminek az egyik legfontosabb eleme a csatorna. Ez egyrészt áll a kommunikációt átvivő közegből, másrészt egy bizonyos "közös valóságból", ami valamilyen képpen meghatározza az egész kommunikációt.

A Lost első két-három évadában csőstül jöttek a kérdések. Az alaphelyzet megismerése után hamar olyan különös, megérthetetlen jelenségekkel találkoztunk, amik nagyon is megindokolták a kérdést: mi ez a hely? A következő évadokban ugyan már válaszokat is kaptunk, azonban azok csak újabb kérdéseket vetettek fel. Végül az utolsó évadban kaptunk minden kérdésre választ, azonban, ahogy azt én már korábban is sejtettem, ezek az utolsó részig csak "lógtak a levegőben", nem állt össze a kép velük, mivel nem válaszolták meg a legfontosabb kérdést: mi ez a hely?

Ez a kérdés ugyanis igazán megismertette a "közös valóságot" is, azt a vonatkozás-rendszert, amitől minden értelmet nyerhetett.

Szándékosan mondtam, hogy "nyerhetett". Tudni illik a rendezők nem tálcán kínálták a választ minden kérdésre, szájbarágósan, ahogyan én azt korábban gondoltam, vagy szerettem volna. Ebben a cikkben például el lehet olvasni a szerzőnek szánt legjobb gyűlölködő tweeteket. A tweetek írói szerint a befejezés rossz, nem méltó a Lost-hoz, és hogy semmire sem ad választ. Ez persze nem igaz, bár ma, miután befejeztem az utolsó epizódot is, nekem is hasonló volt a véleményem, de miután elolvastam a rendező egyik nyilatkozatát: "A sorozatban minden kérdésre ott a válasz, csak meg kell találni [- vagy valami ilyesmi]", és a fórumokon is elbogarásztam kicsit, rájöttem, a befejezés éppen olyan, amilyennek lennie kell: kellőképpen elgondolkodtat, és ha elgondolkodsz rajta, akkor megleled a válaszokat is.



Szeretném kiemelni a színészi produkciókat is. Én nem nagyon néztem korábban sorozatokat, de filmekből kifejezetten sokat nézek mostanában. Márpedig ezekkel a színészekkel eddig még sohasem találkoztam. Ennek ellenére bőven hozták azt a szintet, amit a "felkapottabb színészek" is. Nem hiába kapott Michael Emerson (Benjamin Linus), Terry O'Quinn (John Locke), és Matthew Fox (Jack Shepard) is Emmy-díjat. Nem azt mondom, hogy a Lost előtt tapasztalatlan színészek voltak, de abban biztos vagyok, hogy ezután a produkció után komolyabb helyeket is fognak kapni komolyabb filmekben. Őszintén szólva még nem volt olyan, hogy észrevettem volna, hogy, ejj, ez a színész mennyire fantasztikus, de az "ezerarcú" John Locke-ot például nem kis emberi teljesítmény lehetett eljátszani, az biztos.



Ha már az Emmy-díjakál tartunk, a sorozat kapott díjat legjobb alkotásként a dráma-kategóriában, illetve több részt díjaztak szintén a zenéjéért, amit egyébként nekem is ki kell emelnem, mert egyszerűen fantasztikus.

Tehát egy rendkívüli színészekből, és rendkívüli szakemberekből álló csapat, aki egy rendkívüli rendező keze alatt egy olyan sorozatot képes alkotni, amit sokan - nem minden alap nélkül - az évtized legjobb sorozataként említenek. És bár ennek a sorozatnak a vége nem pont úgy alakul, ahogy azt az elején, vagy akár az utolsó pillanatig gondolnánk, de ha valaki megfelelően utánagondol, érlelgeti magában, akkor rájöhet, hogy ez a befejezés valahol sokkal jobb, mint bármely más lehetséges befejezés. Azzal együtt, hogy egyébként sok kérdést nyitva hagy, nem válaszol meg, és az egész történetet titokzatossá, kérdésessé teszi. Tegnap ilyenkor még nem tudtam, hogy ma mit fogok gondolni a Lost-ról, még elképzelésem sem volt, és most meg azt nem tudom, hogy holnap ilyenkor mit fogok gondolni. De most van legalább elképzelésem.



Most ugyanis azt gondolom, hogy a Lost egy hihetetlenül jó sorozat, amin sokat lehet agyalni, nem hiába. Van mondanivalója, nem is kevés. Van benne szó érzésekről, meg lélektanról, és azt gondolom, bele van téve minden, amit egy ilyen volumenű alkotásba bele lehetett tenni. Mert volt, hogy úgy hittem, sok benne az időhúzás, mint annyi más sorozatban, de sokminden nyer értelmet az utolsó évad után, ami korábban jelentéktelennek tűnt. Bravo a rendezőnek, tapsoljuk meg...

Sajnálom nagyon, hogy vége van. Goodbye, Jack!

Már múltkor is megígértem, hogy nem fogok filmekről, meg sorozatokról írni, mer az nem az én asztalom, de ha már írtam a Fringe-ről, akkor muszáj írnom a Lost c. sorozatról is. Már csak azért is, mert egyre inkább kezdem belátni, hogy ez tényleg jobb még a Fringe-nél is.

Először egyáltalán nem szerettem volna belekezdeni ebbe a sorozatba. Amikor egy-egy részbe belenéztem a tévében, akkor végtelenül összefüggéstelennek, és érthetetlennek tűnt. Persze hallottam, hogy egy nagyon jó sorozat, de nekem semmilyen jó tapasztalatom nem volt vele kapcsolatban. A nagy löket az volt, amikor kiderült, a Lost-ot ugyanaz a J.J.Abrams rendezte, aki a Fringe-et is. Márpedig a Fringe tényleg nagyon jól sikerült, így aztán úgy gondoltam, kéne egy esélyt adni a Lost-nak is.

Az esélyadás meg is volt, aminek következtében rövid távon bele is "szerettem" a sorozatba, mert tényleg hihetetlenül kalandos, rejtélyes, izgalmas, stb.



A továbbiakban írni fogok néhány sort a cselekményről is. Aki tervezi, hogy elkezdi nézni, az inkább ne olvasson bele, kicsi izgalmasabb lesz úgy neki, de aki még vár egy lökésre ahhoz, hogy a tévé elé vesse magát, annak megpróbálom semmilyen poént sem lelőve összefoglalni, hogy miről szól a dolog. Még annyit a dologhoz, hogy még a felénél sem tartok, szóval nem látok túl tisztán még én sem.

Már régebben elhatároztam, hogy én nem fogok erre a blogra mindenféle filmkritikákat meg hasonlókat írni, mert hát nem vagyok én olyan ember, akinek a véleményére bármit is adni lehetne. De a Fringe c. sorozat annyira tetszett, hogy muszáj nektek leírnom...

Az alaptörténet szerint a viágban (bocsánat: Ámerikában) számtalan paranormális eset megy végbe. Ezeket a történéseket meg is figyeli az FBI egy "áltudományos" részlege. Ők ezeket a dolgokat egyszerűen "mintának" nevezik, és egy világot átfogó kísérletsorozatnak tekintik, azonban a minta kilétét és célját nagy homály fedi (innen a magyar cím: A Rejtély). A rejtély megfejtésében segítségükre van Walter Bishop, akit egyenesen az őrültek házából rángattak ki; ő korábban egy William Bell nevű későbbi iparmágnással dolgozott együtt, ami azért érdekes, mert akármilyen ügyet kell megoldaniuk, egy idő után mindig Bell cégébe botlanak. Később kiderül, hogy a részleg vezetője, Olivia Dunhamnek is része volt ebben a kísérletsorozatban...



Én most néztem meg a második évadot, szeptembertől indul a harmadik, és már nagyon várom De most egyenlőre nem szeretnék többet elmondani, mert az már szpojler lenne. Remélem ennyi is elég volt, hogy rávegyelek titeket a megnézésre, mert tényleg rohadt jó sorozat Ja, még annyit, hogy J.J.Abrams rendezte, ugyanaz, aki a Lostot és az Alias-t is, és kicsit félelmetes egy-egy rész, szóval lefekvés előtt éppen jó nézni

Oldalak