A pillanat, amikor rájövök, hogy volt az iWiW-nek (lehet, hogy valaki már nem emlékszik rá, ez egy "közösségi" oldal volt ugyebár, mondjuk még létezik) volt egy olyan funkciója, ami hiányzik nekem mind a mai napig a facebook-ból. Felbecsülhetetlen.

Szóval volt egy olyan az iwiwen, hogy rábukkantál egy no name, ismeretlen, sohasemláttadmég-emberre, és volt a neve alatt valahol egy link, mi szerint "Legrövidebb út". Na, ez olyat tudott, hogy rákattintottál, és megmutatta, hogy azt a csávót ismeri egy másik, aki ismer egy harmadik embert, aki egy negyediket stb., és ennek a listának az n-edig eleme Te voltál. Tehát megmutatta, hogy hány emberen keresztül ismered azt a tagot, értitek.

A minap meg olvastam, hogy elvileg bármilyen két embert veszünk, azok mindössze 8 embernyi távolságban vannak egymástól (mert globalizáció, tök jó). Na most ez nyilvánvalóan bullshit, mert ha például veszünk egy Kongói sdhfjklfdalknkl nevű falucskának a faluvégén lakó 30 éves emberét, akkor bárki mondjon bármit, engem azzal az emberrel sehogy sem lehet összekötni, és ezt nem azért mondom, mert rasszista vagyok, vagy valami, de ez egyszerűen tény, kész.

De mondjuk lehet, hogy a Coldplay együttes vezírével van valami kötelékem, mert mit tudom én. Nyilván tökre irreális, de ki tudja, lehet, hogy mégis. És ezt meg lehetne nézni egy ehhez hasonló feature-rel a facebookon, ahol elvileg mindenki fent van. Nyilván tudom, hogy egy ilyen nagy adatbázisban sokkal nehezebb ilyen vitézségeket összehozni, de maga a tény érdekes, hogy volt egy funkció az iwiwben, ami hiányzik a facebook-ból.

#köszönömhogyelmondhattam

És akkor terveim szerint az év utolsó blogbejegyzésében szeretnék áldott, boldog új évet kívánni minden kedves olvasónak, és családjának! Fejlődjetek, alkossatok, érjétek el a céljaitokat, és szerezzetek újakat, szerezzetek még több és még mélyebb barátságokat, egészségben és nyugalomban!

Ezt az évet egyébként egy Dr. House-maratonnal kívánom elbúcsúztatni, amit lehet, hogy hamarosan meg is kezdek, ezért a nagy sietség, és a korai kívánságok (bár a szósölmédiában egyesek már délelőtt kívángattak minden jót, szóval nincs gond).

És az utolsó szó jogán szeretném örömmel bejelenteni, hogy ezennel megszületett ezen blog négyszázadik bejegyzése, ehhez nagyjából két és fél év kellett. Csak azért mondom, hogy majd erre is gondoljatok, amikor kibontjátok a pezsgőt BUÉK!

Eltelt újra egy év. Szeretnék mindenkinek áldott, boldog karácsonyt kívánni, békés családi együttlétet, nagy meglepetést az ajándékoknál és sok sikert az ajándékozásnál; vidám fadíszítést és felszabadult éneklést körülötte, és hagyományos karácsonyi vacsorát, koccintással, vidámsággal, esetleg jó beszélgetésekkel, akár rokonokkal akár ismerősökkel. Járja át a melegség a szíveteket, mármint a dolog pozitív értelmében. Becsüljétek meg a karácsonyt, mert csak egyszer van egy évben!

Boldog karácsonyt!

Idén nincs dadikovi-logós mézeskalács, van viszont szép csengettyű. Illetve maradt még kint egy kevéske havat szimbolizáló fehér elszíneződés is, háztetőn, földön, ilyen helyeken, szóval ha nem is fehér, de a szürke karácsony megvan. Még egyszer boldog karácsonyt mindenkinek!

Este van, aludjunk. Mit álmodjunk ma? Valami szépet? Oké.

Szóval gyertyafényes vacsora valami szépséges leányzóval (lányoknak legénnyel), kellemesbeszélgetés, minden, ami kell, lusta vagyok rá, hogy valami szépet írjak költői képekben, szóval ugorjunk ahhoz a részhez, hogy a gyönyörű leányzó megszólal, mondjuk valami olyasmit, hogy "Ne haragudj, de oda tudnád adni a sótartót?" Te meg már készségesen nyúlsz is felé, és adod.

Arra ébredsz, hogy ülsz az ágyadon, előrenyújtott kézzel, amiben ... Jézusom ... de hiszen nincs benne semmi! Dehát a sótartó! Áhh! Szóval csak álmodtam az egészet! Na jó, de mit fog szólni a gyönyörű leányzó, ha annyit várakozol?

- ööö, persze, tessék, itt van! - és már nyújtod is, látod, ahogy mozdul előre a kezed, de ... Úristen ... hol a lány? Csak egy nagy feketeséget látsz.

Még kell három másodperc, mire rájössz, hogy milyen szánalmas vagy: odanyújtottál egy nemlétező sótartót a nagy sötétségbe, és még meg is szólaltál hozzá az éjszaka közepén, hogy "ööö, persze, tessék, itt van!" - mindezt egy harmincfős koleszháló kellős közepén.

Aztán elmosolyodsz, visszafekszel, és alszol tovább - muszáj, hiszen mindjárt vége a vacsorának! Jöhet egy romantikus séta

Sajnos elfelejtettem kirakni ma a nemzeti ünnepes logót, viszont kaptok cserébe ilyen Dávidka-homlokzatfotó-sztájlban lefotózott Parlamentet piros-fehér-zöld csíkkal, tessék:

Mert hogy ugyebár ma van augusztus huszadika, legnagyobb nemzeti ünnepünk, amikoris Szent Istvánt, illetve az államalapítást ünnepeljük. Most legszívesebben elhalmoználak titeket mindazzal az információval, amit az ertéel klubon hallottam tűzijáték közben, de most ezt talán mégsem. Voltam egyébként ma kint a várban és a parlamentnél is, tök szuper volt, szerintem holnap még kompletten elmesélem az egész napomat, ma ezt már nem, de annyit még elmondok, hogy tök szuper volt látni, hogy mennyi ember van kint, sokan trikolór zászlóval, és persze minden épületen is kint volt a magyarzászló, meg egyébként volt sok turista is, ami engem szintén nem zavar, mert szerintem tök jó, hogy kíváncsiak ránk.

Ami még érdekes volt, hogy idén elég szépen rákerült a vallási vonulat is erre az ünnepre, a már fent említett televíziócsatornán is például két perc alatt tizenötször hangzott el a "keresztény" szó, pedig ott ez korábban nem volt jellemző, kicsit sajnáltam is az ateistákat, de hát ez szerintem tényleg hozzátartozik ehhez az ünnephez, mint a kereszt a Szent Koronához, és nagyon örülök, hogy ennek idén már hangot is adtak.

A tűzijátékot viszont már sajnos nem tudtam élőben nézni, vagyis hát tudtam volna, csak lusta és egy kicsit fáradt is voltam már hozzá, a tévéből meg egyébként tényleg szar volt, szóval jövőre ezt pótolni kell. Kicsit irigylem azokat, akik most barátokkal vannak és örömködnek egy jót, nekem meg maradt az itthonülősdi, mint úgy általában, de hát talán jövőre már ez sem lesz így, ha csak azt nézzük, hogy már mennyivel jobban élünk most, mint egy éve (nem, ez nem politika, én fejlődtem kéremszépen), és hogy idén is éppenhogy nem jött össze, sőt, össze is jöhetett volna, csak még ilyen gagyi-edition-ben, és úgy meg nem akartam, szóval. Szóval tűzijátékot is nézhettem volna, barátokkal is lehettem volna, de mégsem. Kicsit a kihagyott lehetőségek emberének érzem most magam, de legalább a délutánom tényleg jó volt, még ha csak egyedül cammogtam is a gyönyörű fotótémák között. Ja, és persze volt nálam eszköz is, szóval készültek egész jó kis képek, már válogatom őket aztán holnap rátesszük a lassan megszokottá váló effektorgiát, aztán a nagyérdemű elé tárjuk őket. Ez majd ad egy kis programot, hogy addig se unatkozzak, mert unatkozni rossz, élni jó. Ennek jegyében holnap például strandolni is fogok, ez már nagyon hiányzott.

Kicsit megint többet írtam, mint szerettem volna, na de van még ott, ahonnan ez jött, szóval a többit majd holnap.

Dávid:Meséljen az utóbbi pár napról!
Dávidka:Folyton felhős az ég, sokszor esik, szar az idő, nem lehet semmit se csinálni, leginkább unatkozok, punnyadok, nem csinálok semmit, és e miatt tök rosszul érzem magam.

Dávid:Jól emlékszem, hogy egy éve az unalom c. posztban a napsütéssel volt ugyanilyen problémád?
Dávidka:Igen.

Dávid:Kijelenthetjük ez alapján, hogy nem az időre kéne fogni a semmittevést, és el kéne kezdeni valami értelmeset is csinálni a nyáron?
Dávidka:Igen.

Dávid:Köszönöm az interjút!

Dávidka mai skizofrén tüneteit láthatták (a kifejezésért köszönet Sárinak ), köszönjük a figyelmet!

Őszintén szólva a mai napra poszt-halmokat szántam, az előző évről és a szép újról, aztán ez mégsem valósult meg. Egyrészt azért, mert nem volt rá nagyon időm, meg hát lusta is voltam ami csúnya dolog nagyon, másrészt viszont tudnotok kell, hogy az én időszámításom kicsit másképp működik. Tudniillik én nem a naptári évek után szoktam értékelőt meg hálaadást tartani illetve különféle fogadalmakat tenni, hanem sokkal inkább a tanítási évek után. Persze ez sem lesz mindig így, de pl. a gimi ideje alatt még biztosan.

Az üzenet idejéből is kitűnik, hogy nem valami partyn rontom a levegőt, viszont sikerült megjárnom ma este a várost, és szereztem érdekes tapasztalatokat, például hogy már tízkor részeg mindenki, illetve hogy a metróra felszállni csak egy jó üveg alkohol kíséretében menő ilyenkor. Egyébként jófejek az emberek, engem is letesóztak többen, én pedig mosolyogtam rájuk vissza, persze azért félelmetes, hogy ilyenkor mennyire nem beszámítható az ember, de velem nem történt semmilyen incidens.

Végül pedig még gyorsan sietve, hogy még 2010-ben sikerüljön a poszt, boldog új évet szeretnék kívánni minden kedves olvasónak, és családjának, mindenféle jókívánságokkal együtt, amiket viszont most időszűkében nektek kell ideképzelnetek. Kicsit érdekesen indul ez az újév, felemásan, mert volt ma nagyon jó és elég rossz élményem is, ezt persze most nem fogom kifejteni. Lehet hogy holnap még megkésve írok egy posztot erről az évről, de sajnos a napi 1 poszt átlag már úgy sem fog kijönni erre a holnapra. BUÉK!

Ezúton is szeretnék mindenkinek áldott, boldog karácsonyt kívánni, békés családi együttlétet, nagy meglepetést az ajándékoknál és sok sikert az ajándékozásnál; vidám fadíszítést és felszabadult éneklést körülötte, és hagyományos karácsonyi vacsorát, koccintással, vidámsággal, esetleg jó beszélgetésekkel, akár rokonokkal akár ismerősökkel. Járja át a melegség a szíveteket, mármint a dolog pozitív értelmében. Becsüljétek meg a karácsonyt, mert csak egyszer van egy évben!

És igen, nem csalás, nem ámítás, az ott egy dadikovi-logó azon a mézeskalácson Ha a további állatságaimra is kíváncsiak vagytok, akkor még találtok további mézeskalácsokat itt.

Hát, nem gondoltam volna, hogy ilyen témában bármi megszólalás is lesz itt, de a Google ünnepi logója után már nem állhattam meg.

Kellemes csokievést kívánok és kevés virgácsot! xD És ha már nem sajnáltam a szót egy ilyen hülyeségre, akkor valami értelmeset is: Ugyebár NEM télapó, mert az egy komcsi berögződés, hanem MIKULÁS, aki ugyebár Szent Miklósról kapta a nevét, aki a szegényeknek pénzt dobált be az ablakon éjjel. Ez fontos...

A lányok csodálatos teremtések, de ha a velük való kapcsolattartásra csak meglehetősen szűk időkeret áll rendelkezésre, jelenlétük konfliktushelyzeteket, hangulatingadozást, és hosszabb-rövidebb rosszkedvet idézhet elő egy olyan fiúnál, aki élete nagy részét egy - a társadalomtól (meg a lányoktól ugyebár), és minden külső ingertől elzárt -, rossz hasonlattal csíramentes közegben éli, és mint amilyen például én is vagyok.

Egy mondatban mondtam, mert "ha valaki kicsit fél valamit kimondani, akkor azt tegye fél oldalas barokk körmondatokban, latin szavakkal teletűzdelve - akkor talán nem veszik észre, hogy mit szeretnél mondani" /Vektor/

Egyébként tegnap több, ilyen és ehhez hasonló dolgokra jöttem rá, de többel most nem szeretnélek titeket fárasztani.

Oldalak