Milyen jó dolog az internet, manapság már, ha látunk egy jó filmet, azt bármikor megoszthatjuk egy kattintással az összes ismerősünkkel. Én is valahogy így kaptam a tippet az "Eredet"-ről, szóval végül is tegnap mentem el a mozgóba, hogy én is megbizonyosodjak a dologról.

Van nálunk Pannonhalmán, a kollégiumban egy amolyan "privátmozi", ahol vegyesen vetítenek "művész-", és éppen felkapott, moziban futó filmeket. Ott láttam "Az álom tudománya" c. filmet. Azért mentem el, mert érdekes volt a címe, és vártam, hogy tényleg meg fogok tudni valami tudományosat is az álmokról, persze élvezhető formában, mert nagyon érdekel a téma. A film azonban sem élvezhető, sem tudományos nem volt, ehelyett tipikusan érthetetlen, zavaros maszlag volt az egész.

Azért mondom csak el ezt, mert az Eredet szintén az álmokról szólt, de szerintem ez - még ha néhol kicsit áltudományosan is - sok mindent el tudott mondani az álmokról, és közvetetten az emberi lélekről, belső világunkról is. Persze ezenkívül elég rendes akciófilm-jellege is van a filmnek, szóval ez a film leginkább a fiúkat csábítja a moziba be egy kis gondolkodásra, de egyébként 50 IQ alatt is nézhető a film, mert van benne lövöldőzés, meg robbantgatás is bőven (Hasonlóképpen, mint a Sötét lovagban - ugyanaz a rendező, ugyebár).

Még ami tetszett, az a zenéje volt, persze nem mondom, hogy különösebben távol állt volna a "tucat"-jelzőtől, de azért feldobta a filmet rendesen. Összességében mindenkinek ajánlani tudom, "hülyeakciófilmek" hozzáállású lányok valami lágyabbat nézzenek.

Egyébként holnap Shrek-et fogok nézni, és akkor már nem szólhatnak be a szoftverrendőrök, mert két nap alatt háromezret ott hagyok a mozinak (popcornostól )

Korábban írtam, hogy csinálunk egy filmet Pannonhalmáról, diákszemmel. A videó elkészült, úgy, ahogy egyébként a konkurencia is elkészült a maga alkotásával (mármint többen is). Úgyhogy most egyéb kísérőszöveg nélkül ajánlom figyelmetekbe a videót, Ti majdnem, hogy elsőkézben kapjátok, közvetlenül a szerkesztőség után. Mindent az olvasókért.

Zavaró sípolás hallható az interjúk közben. Ez azért van, mert olyan helyen vettük fel az interjúkat, ahol nem messze kosaraztak tőlünk Ez van, ezt kell szerezni.

A bejegyzést kezdhetném azzal, hogy nem igazán szeretem a fantasy-t, mint műfajt. Nem szeretem, amikor egy film végén "megoldásként" előveszik az UFÓ-kat, hogy ők mindennek az oka, pedig már egy izgalmas befejezést vártam, nem szeretem a sok idegen lényt, stb. DE az Avatar-ról csupa jót hallottam, hogy "igen, ez egy fantasy-film, de van mögöttes tartalma", hogy "fantasztikus a látványvilága", és még sokminden mást, így végül rászántam magam, és megnéztem. Tör

Úgy látom, hogy manapság filmek százai szólnak a második világháborúról, a munkatáborokról, diktatúrákról és hányadtatott sorsú szegény zsidókról. Ez a hatalmas filmáradat (amely az iskolák révén mára már szinte kikerülhetetlen) bennem egyébként nem egészen szimpátiát szült, a téma efféle túllihegése inkább ellenszenves nekem.

Habár ez a film is a diktatúra témájához tesz hozzá, fontos leszögeznem, hogy ez nem a fentiekről szól. A történet napjainkban játszódik, Németországban. Az ott élő diákok nem sokban különböznek az ittenieknél, élik életüket, amely alatt itt az iskolát, a délután bandázást, a bulizgatásokat, stb. kell értenünk. A fiatalok nagy része azonban különösebb befogadó közösség, eszmék, célok és jó családi háttér nélkül tengetik napjaikat. Ez aztán nagyon befolyásolhatóvá teszi őket.

A német iskolákra jellemző az ún. projekthét, amikor a diákok nem a szokványos módszerrel tanulnak, hanem mindenki felíratkozik egy-egy témára, és abban elmélyíti az ismereteit. A cselekmény az autokrácia (Amikor egy személy vezet egy közösséget)-kurzusra jelentkező diákok, és az ő tanáruk egy hetét mutatja be, valós történet alapján.

Egy film, alapjába véve több tényező által adja meg a legnagyobb élményt. A cselekmény, a képi anyagok, a hang, a szereplők alakításán, és még sokminden máson múlik, hogy tetszeni fog-e egy film?
Azonban, ha a film nem adja meg a cselekményt, akkor a többi tényező erősítésével kell elérni a kívánt hatást. No de ne szaladjunk ennyire előre...

A film megpróbálja bemutatni néhány "spíler" életét, tudjátok, azok az "akiknek-minden-összejön" típusú emberek. Mindezt teszi néhány pörgős jelenet során. Maga a cselekmény eléggé szövődményes, ugyanis már hamar kiderül, hogy a több bűnbanda által vezetett londoni alvilágban van egy besúgó, aki hogy, hogy nem mindig keresztbe akar tenni nekik. A keresés alatt persze nem áll meg az üzlet sem, így aztán betekintést nyerhetünk a Spílerek üzletpolitikájába is, amely nem különbözik úgy általában az életüktől: a problémáikat megoldják a fegyverekkel, a szabadidőben meg ottvannak a csajok, a drogok meg a pia. A végére persze kiderül, hogy a legfőbb muksó a besúgó, és saját embereik végzik ki, akik a végére egymásmellé felzárkózva "mega-spílerként" szivatják az orosz bevándorókat. Én még a legjobban azt bírtam, hogy az egyiknek olyan telója volt, mint nekem

Nokia 6300

Történetünk elején betekintést nyerhetünk Truman (Jim Carrey) mindennapi életébe. Felkel, munkába megy, majd eljön onnan, boldogan éli egyszerű életét. Truman egy szigeten él, de mivel kiskorában az ő unszolására apjával kihajózott a vízre, majd viharba keveredtek, ami az apja halálához vezetett, retteg a víztől, és még sosem ment el a szigetről.

Oldalak