Visszatértem Budapestre, de a másfél-két nap alatt olyan sok mindent tapasztaltam, hogy itt helyben három-négy bejegyzés betelne vele. Ennek ellenére nem fogok mindent leírni, csak a tegnapi nap egyik kezdő-effektjét.

Aki jár vonattal (tegyétek minél gyakrabban!), az tudja, hogy a nagyobb pályaudvarokon minden tizedik négyzetméterre jut egy kéregető, nem beleszámolva az aluljáróban fekvő hajléktalanokat. Ezek legtöbbször némi aprót kérnek a vonatra, hogy hazajuthassanak, és e mellett mindig kalandos történetekkel is szolgálnak, hogy ezt a pénzt miért nem tudják maguk előteremteni. Persze az ember ilyenkor belegondol, hogy milyen rossz lenne, ha neki hiányozna már csak néhány forint a hazavezető úthoz, és csak az eszünk állít meg, hogy ne toljunk oda egy ropogós bankót. Csak hát már nincs ember, akinek ne lenne átlátszó ez a trükk, és bevenné, hogy a kéregetőnek (akinél egyébként rendszerint semmilyen táska, stb. nincs) tényleg jegyre kell a pénz.

Ami igazán poén volt, hogy tegnap a Kelenföldi pályaudvaron megszólított egy csávó, hogy kirabolták a vonaton, és hogy nincs-e bármennyi apróm. A srác hanghordozása nagyon ismerősen csengett, és hamar leesett, hogy egy hónappal ezelőtt a Déliben is találkoztam ezzel a sráccal, akkor is hasonló problémákkal küszködött, és az elutasítás után is hasonlóan a "Szóval mindenki utazik, de senkinek sincsen aprója" kezdetű hazugságra rávilágító - lelkiismeretre ható frázissal jött.

Vicces lenne megtudni, hogy valójában mire kell nekik a pénz, de valószínűleg sok esetben valami tartozás vagy drog van a dologban, legalábbis szerintem. Ugyanígy érdekes lenne megtudni, hogy mennyi pénzt "keresnek" ilyen módszerrel egy nap, mert az, hogy még mindig ott vannak, azt jelenti, hogy valamilyen szinten hatásos ez az átverés.

Nem túl sok olyan budapesti lakost ismerek, akinek jó véleménye van a BKV-ról. A budapesti közlekedést fújolók miatt pedig már a vidékiek is tudják, ha netán Budapestre vezetnek útjaik, a BKV-tól félni kell. Ez a félelem gondolom én az extra-magas jegyárakból, a lassú járatokból, a hering-stílusú tömegnyomorból, vagy valami egyéb okból fakad. Az meg, hogy néhányan, de tényleg csak kevesen jó véleménnyel vannak erről az egészről, az csak azért lehetséges, mert nem utaznak annyit tömegközlekedéssel. Itt jegyezném meg, hogy úgy-ahogy én is ehhez a réteghez tartozom (mert én is nagyon keveset utazok).

Viszont a mai napom egyik csúcsélménye ugyanúgy a bkv-hoz köthető. Ugyanis ma el kellett mennem a legközelebbi bevásárlóközpontba, ajándékot venni öcsémnek, és nyaralási képeket előhívatni. Az ajándékvásárlás milyenségéből kifolyóan azonban ezt nem tehettem meg családosan, szóval én és a nővérem indultunk el egyedül. Autót vezetni persze egyikünk sem tud, márpedig az öt kilométeres távolságot legyalogolni a tűző napon nem szerettünk volna, szerintem lustaságnak ezt már nem lehet nevezni. Dehát ez 'Pesten nem is lehet probléma, mert hogy van itt nálunk egy ilyen [szó szerint is] drága-jó közlekedési vállalat, aminek a járatai behálózzák az egész várost, szóval gond egy szál se. Csakhogy, a család ingóságát képező vonaljegy-állományt már sikerült elhasználniuk anyukáméknak, amikor a (számomra egyébként rém unalmas) "Mesterségek ünnepe" névre hallgató kéz-, és iparmíves vásárra látogattak el a budai Várba.

Minthogy mi csalni nem szeretünk, mert az milyen csúnya emberi szokás, gondoltuk, elsétálunk gyalog a legközelebbi jegyárus-pénztárba, az csak másfél kilométer, és még útba is esik, probléma egy szál se.

Le is értünk a bódéhoz, persze ki volt írva, hogy zárva. Ezt mi persze meg is értjük, mert hát minek legyenek ott szombaton, amúgy is ott van az automata, minek végezzék még el szombaton is annak a munkáját; mondom, megértjük. Persze az automata más dolog, mint egy embertől jegyet venni, főleg, ha már kívülről látszik, hogy egy régi szerkezet, de azért bepróbálkoztunk egy 5-össel, hátha nem nyeli el. Pénz bedob, automata kiírja, halleluja. 10 es, ugyanez. Még egy tízes, százas, még ez is megy. Na akkor utolsó tételként egy kétszázasat is... kétszázas bedob, kar beakad, pénz beakad. Erőteljes fizikai behatás, pénz bemegy, egy lyukkal alant már esik is ki a többi kíséretében. Halleluja, az elveszettnek hitt pénzünket visszakaptuk, de ettől még jegyünk nem lett, nyugodtan utazni nem tudunk.

Szóval elég annyi a dologhoz, hogy három vonalon keresztül blicceltünk, emelkedett pulzussal és adrenalin-szinttel. És, ha jött volna egy ellenőr, akkor oké, hogy nem lett volna jegyünk, de most komolyan, kinek a hibájából? Mi mindent megpróbáltunk, hogy jegyhez jussunk, de nem ment. Mondhatnák, hogy miért nem vettél jegyet korábban. De most komolyan, aki nem tervez ennyire előre már három nappal, az dögöljön meg? Mert kétmillió emberből nem hiszem, hogy csak néhány van, aki ilyenek miatt szívja meg. Szóval most már én is jobban meggondolom az "Amikor lehetközösségi közlekedés / mert könyezetbarátabb" véleményemet, egyrészt azért is, mert oké, hogy több ember közt oszlik meg; de azért egy busz károsanyag-kibocsáltása az egekben, szóval annyival nem is környezetbarátabb, másrészt meg ha rendszeresen utazik az ember, akkor nem egy ilyen esettel találkozik. Még jó, hogy bentlakásos suliba járok, ott nem kell annyit utazni (cserébe van kismillió hátránya, a többi, kismillió előny mellett, dehát mi nem ilyen az életben).

Még fél éve volt műsor, hogy a Google belép a telefonok piacára. Emlékszem, kiadta a telefonját, de nem volt az a kifejezett kasszasiker, ami főleg annak volt köszönhető, hogy a Google-nek semmilyen értékesítő hálózata nem volt gyakorlatilag, az egyes felmerülő problémákat nekik kellett volna kezelnie, de Support-juk egyáltalán nem volt. Ugyanakkor nem volt ez arányaiban rossz telefon, és egy mai indexescikk szerint az oprendszer-frissítés után még most is veri az iPhone 4-et.

De mivel a kasszasiker nem jött meg, az egyetlen eredmény az lett, hogy a többi telefongyártó, akik eddig a Google operációs rendszerére fejlesztettek, bedurcáztak. Volt, aki elkezdett saját oprendszert fejleszteni, persze ez nekik sem érte meg, de hát valamivel le kellett állítani a helyükre törekedő Google-t, aki végül meg is értette a célzást, és beszüntette a forgalmazást.

Csak kicsit rossz, hogy ezt úgy állítják be, hogy a Nexus One hatalmas baki volt, mert nem az volt, sőt, még most is az Android operációs rendszer emblematikus rendszere (nézzük meg egy-egy termék mobilra optimalizált változatának reklámját: Az iPhone 3Gs mellett egy Nexus One is mindig feltűnik...). Meg hát én eléggé beleéltem magam, hogy néhány év múlva már Google-telefonnal telefonálhatok, vagy akár Google laptoppal, Google Chrome-on böngészhetem a Google Maps-et, vagy a Gmail-t. Persze egyértelmű, hogy a szoftveres piac fontosabb a Google-nek, és ezért fel kellett adni ezeket az "álmokat"... csak ha meglátom, hogy Google Nexus One, még mindig kicsit sajnálom, hogy az egésznek úgy lett vége, mint a botnak... nem méltó ez ehhez a telefonhoz.

Nyilvánvalóan nagyszerű dolog lenne, ha valahogyan eltárolhatnánk a vidámságunkat (például), anélkül, hogy elszomorodnánk, és később bármikor előcsalogathatnánk azt. Tudom, hogy eddig nagyon hülyeségnek tűnik az egész, és őszintén szólva nem is tudom, hogy lehetséges-e ez a "technika", viszont nekem már többször is sikerült valami hasonló.

Hogy őszinte legyek, a dolog nem új itt a blogon. Egyszer visszautazáskor írtam már róla, hogy ha valamikor hallgatsz egy zenét, a hallgatás közbeni érzéseket akkor is elő tudod csalni, amikor később visszahallgatod a számot. Ez persze nem tudományos tény: sokat függ a dolog magától a zenétől, sőt, a már előbb idézett cikkben még éppen azt sérelmeztem, hogy amiatt, hogy az X zene hallgatásakor még vidám voltam, így később, amikor már nem voltam vidám, a zene visszahallgatásakor csak még szomorúbb lettem. Viszont azóta újabb tapasztalataim vannak az ügyben, szóval jöjjön egy konkrét példa, egy megtörtént eset.

A néphiedelem olyan értékesnek tartja a májusi esőt, mint az arany - képletesen persze. Persze ez azért van, mert hogy normális esetben májusban nem esik sok eső, és úgy kell összeimátkozni egy kis zivatart, hogy ne száradjon el a vetés. Normális esetben. Most meg ugyebár esik már vagy két-három hete, többé-kevésbé egyfolytában, és már nem a száradástól kell félni, hanem attól, hogy elrohad a vetés, meg attól, hogy vajon el fogja-e sodorni az árvíz az én házamat is? (Jó, az enyémet nem fogja, mert hegyen épült, de azért ez a probléma most tényleg sokakat érint) Egyébként én most azt is hallottam, hogy ez az izlandi vulkán-hamu miatt van. Nem is hülyeség. Ugyebár az esőhöz az kell, hogy a levegőben lévő páratartalom elérjen egy megfelelő szintet, és hogy legyen felület (valamilyen szennyeződés), amin kicsapódhat. Egy adag vulkáni hamu például tökéletesen megfelel erre a célra, és el is indíthatja az esőt. Mások a globális felmelegedést látják benne, a legóvatosabbak csak természetesen folyamatnak fogják fel. A lényeg, hogy álljon el.

Igazából amióta az ember komolyabb elektronikai felszereléseket alkot, ismert jelenség az azóta "technika ördöge" népies nevet kapott. A képlet egyszerű: Ameddig azért gépezel, vagy csinálsz bármit egy processzorral (és egy op. rendszerrel) rendelkező kütyün, mert unatkozol, vagy mert miért is ne, addig minden megy flottul. De amint valami fontos munkád lenne vele, már rögtön tönkre is megy, lefagy, beakad, szarakszik, és egy idő után olyan szinten felidegesít, hogy legszívesebben az ablakon dobnád ki az egészet.

Nekem ez a mai nap is nagyon vicces volt. Reggel megkért anyukám, hogy ugyan már, írjak ki neki 25 db DVD-t. Én meg persze neki is álltam, de olyan hét után a DVD hibát jelzett, újra megpróbáltam, és akkor is. Akkor kisütöttem, hogy talán túlmelegedett, akkor pihentessük picit. Szóval fél óráig nem nyúltam hozzá, utána megint engedett ötöt, és ugyanez, és így tovább. Elég annyi hozzá, hogy határidő is volt, hogy eddig meg eddig legyen kész, és végigküzdöttem a napot, és már csak egy volt hátra (és még alig futottam ki az időből), amikor végleg beadta a kulcsut, kikapcsolni még tudtam, de azóta bekapcsolni már nem.

Aztán hogy ne egyesével jöjjenek a bajok, a hálózati kábel is beadta a kulcsot (Az, amelyik két szintet köt össze a házban, és amit már nem lehet újra-húzni), szóval most wifiről netezek, de így meg semmi esélyem, hogy a nap során összeszenvedett promóciós-filmet feltöltsem a netre, pedig úgy volt megbeszélve a "szerkesztőséggel". jahh, meg így Ti sem láthatjátok a jútubos verziót, pedig talán érdekelne titeket is (mindenesetre engem a véleményetek mindenképp). Abban lehet még reménykedni, hogy csak kábel vége csesződött el, és nem az egész. Mindenesetre nyáron repair lesz, addig meg kit érdekel, én legalábbis nem leszek otthon. Ugyebár holnaptól.

Én eléggé sok filmet szoktam nézni, iskolában és itthon is, szóval szerintem már idáig is tekintélyes film-mennyiséget néztem meg, mintegy százas nagyságrendben, de csak most kezdek rájönni, hogy vannak rohadt jó sorozatok is, amiket érdemes megnézni. Tavaly nyáron még a Doktor House volt a menő, amit becsületesen meg is néztem 1-5. évadig, bár a végén már kicsit untam a dolgot, story line nélkül tényleg nem a legszórakoztatóbb sorozatok közé tartozik. DE, ott van pl. a Knight Rider 2009. Én már az eredeti sorozatot is láttam, noha azt nem teljesen, de ez az új kiadás nagyon tetszik nekem. Visszaköszönnek a régi szereplők (KITT, KARR), persze modern technikában, és remek megoldásokkal, nagyon szórakoztató. Aztán ott vannak a csúcs-sorozatok, amikből nagy lemaradásom van, de majd a nyarak alkalmával törlesztem: Lost, Fringe, Szökés, és társai. Ti miket szoktatok nézni?

A politikához általában két féle képpen állnak hozzá az emberek. Vagy nem (nagyon) érdekli őket az egész, mert már teljesen kiábrándultak, vagy pedig érdekli őket. Ilyenkor jönnek a bonyodalmak, mert ha véletlenül valaki valami mást gondol, akkor már azt lehülyézzük, meg még sokminden mást is mondunk rá. Ennek mondjuk meg van az oka, hiszen mindenkiben benne van az a valahol jogos érzés, hogy "a fenébe is, nekünk most dönteni kell az egész ország sorsáról, és e miatt a hülye miatt nekem is rossz lesz". Ami viszont sántít ebben az egészben, az persze az, hogy mindenki elfelejti, hogy attól még, mert ő valamit gondol, az nem biztos, hogy ez így is van. Ráadásul mostanában még kevésbé sem, hiszen a mai sajtó/média világában gyakorlatilag feltétlen bizalmunkat adjuk egy-egy médiumnak (A Fideszesek inkább a Magyar Nemzet / mno.hu / Hír TV triót, az MSZP-sek gondolom én valami mtv / Népszabadság / nol.hu félékben bíznak), és onnantól fogva annak azt hisszük el, amiről ők is akarják, hogy elhiggyük. Márpedig én nagyjából azt látom, hogy azért teljesen színtiszta sajtó nincs, ahol csak az igazságot írják le, kisebb/nagyobb csúsztatások mindig vannak. Ugyanígy a pártoknál, vagy nem tudok róla semmit, vagy tudok néhány piszkos dologról is. Érdekes lesz így ez a szavazás, ha passzív tagja leszek, akkor is

Van ugyebár olyan, hogy ár/érték arány. Ez manapság már sikeresen beleivódott az emberekbe a kapitalizmussal együtt, tudjuk, hogy a Ferrari nem 1000 forintot ér, és a telefon sem kétmilliót. Éppen ezért nagyon idegesítő, amikor látunk egy olyan terméket, ami nem különösen segít nekünk a mindennapi életben, mégis iszonyatosan sokat elkérnek érte. Ilyen például az a CD is, amit a versenyen nyertünk. Nem szép dolog, hogy fikázom, mert hát örüljek, hogy nyertünk (nyereményt), de akkor is. Egy CD-ért elkérnek 21 magyar forintot? Amikor annyi a játék, meg a vindóz xp is? Na ne máár! Most sajnos nem tudok róla sem képet, sem linket adni, mert kaki a rendszer (), és mert nem találtam meg a neten, de a CD szimplán csak térképeket tartalmaz némi interaktív feladat-lehetőséggel. Ilyet Ti is tudtok csinálni, nehogy már ennyibe kerüljön... :S

Utálom, amikor egy osztályt, csoportot, satöbbi "kollektíve" büntetnek. Szóval van egy-két nyomorék, és azok miatt mindenki szív. Ez így nincs is rendben, rossz is, ilyesmi. Amúgy tervezem, hogy írok egy "glosszát" a gyökerekről, mármint azokról az igazán-hülye-gyerekekről, akikre rossz ránézni, hülye, trutyi, ilyesmi

Oldalak