Anno, a hősidőkben, amikor felvetődött a gondolat, hogy blogot írhatnék (sokkal hamarabb felvetődött a gondolat, mielőtt még elkezdtem volna), körbenéztem a neten, hogy mégis hogy kell blogolni, vagy hogy szokták ezt csinálni, szóval rágugliztam, hogy "blog". Akkoriban még nagyon kevés ilyen oldal működött szerintem, legalábbis a magyar találatok között nem sok blogspotos meg blog.hu-s (vagy freeblogos, haha) meg tudom is én milyen szutyok jött ki, hanem mindössze néhány személyes blog. Na most biztos csomó mindenkit megsértettem ezzel, szóval ne értsetek félre, lehet persze bárhol jó blogot írni, sőt, íródnak is nagyon jó bloghu-s meg tudomisén milyen blogok, csak kicsit tömeghisztériának érzem, amikor Magyarország minden második depis tinije elkezd blogolni arról, hogy milyen szar az élet (most még többen megutáltak biztos).

Az első találatok között volt egy Daniblog nevezetű (már megszűnt), azt megnéztem, mert mégiscsak majdnem névrokon, meg nagyon meg is tetszett, mert szép színes-szagos css-ses meg xhtml-es (akkoriban az XHTML nagyságrendekkel trendibb volt, mint a HTML) volt. Volt oldalt blogajánló is, navigáltam is tovább, egy smv nevezetű srác blogjára (smv.verse.hu volt, az megszűnt, egy ideig itt blogolt, és most már ott se), onnan egy mefiblog nevezetűre (na ő még ír becsülettel, link jobboldalt), onnan pedig a címben szereplő ntblogra.

A teljes lánc egyébként nem ment végbe ilyen gyorsan, csak mondjuk fél év alatt, bár akkoriban még nem jártam Pannonhalmára, annyi időm volt, mint a tenger (régiszépidők, nem, nem azok egyébként), viszont arra emlékszem, hogy amikor eljutottam Balázs (nt_) blogjára, akkor rögtön elolvastam pár oldalnyi posztot, mert nagyon megtetszett a stílusa, meg hogy mennyi mindenről írogat (értsd: milyen sok mindenkit küld vissza anyjába)

Aztán nyár környékén reader-be is beszivárgott, és azóta katonásan olvasom az összes posztot. Ami már csak azért is érdekes, mert (ez elég jól kiderült időközben) elég sok mindenben nem értünk egyet, de ennél fontosabbnak érzem, ami manapság ritkaság, hogy van tartalma annak, amit ír, nem csak elolvasol oldalakat belőle, és aztán olyan mintha semmit se csináltál volna.

Balázs egyébként ahogy kivettem a posztokból írónak készül, és már közel van hozzá, hogy kijöjjön az első kötete. Vagy legalábbis irodalomból nagyon otthon van, és valami ilyesmit is tanul az egyetemen. Nem szereti, ha az emberek megpróbálják kőbe vésni a nyelvünket, és végletekig kritizálja a politikusokat. Néha befigyel egy-egy társadalomkritika is, és egyéb nyalánkságok, az olvashatóságot pedig nagyban növeli a már előbb említett élvezhető stílus, illetve hogy (ami nem jellemző rám), megpróbálja rövidre fogni a megnyilvánulásait.

Link jobboldalt, tessék olvasgatni!

Nem találtam semmi logó-szerűséget, amit kitehettem volna, így odaheggesztettem 30-as betűtípussal, hogy nt_

A minap találtam a neten egy nagyon érdekes blogot. Ha igaz, amit ott írnak, akkor a szerzőnek négyese volt a lottón, és ő ahelyett, hogy autót vett vagy házat újított volna az így nyert 1,6 millióból, elhatározta, hogy végigbulizza-csajozza a nyarat, és közben végez egy kis "kutatást", hogy az éjszaka leányait mennyivel könnyebb pénzes pasiként felszedni, mint amúgy. Így hát emberünk megvásárolt egy sor méregdrága ruhát, kiegészítőt, okostelefont, és minden mást, ami ilyenkor szükségeltetik, és heti háromszor rója az éjszakát, butábbnak, pénzért bármire kaphatónak kinéző lányok után kutatva, akiknél korábban sosem lett volna esélye, és részletesen leírja a tapasztalatokat, hogy így, a vastag pénztárcával felszerelkezve mire megy?

Azon túl, hogy én például sosem tennék ilyet a lottón nyert pénzen, szerintem érdekes kis teszt ez. Múltkor olvastam valahol egy cikket (sajnos már nem találom), ami arról szól, hogy az átlagban is nagyon szép magyar lányok egy része az egyetemhez, albérlethez, stb. hoszteszként keresi meg, illetve a cikkben az volt megdöbbentő, hogy ezt az "egy részt" egy igen nagy részként mutatta be. Én ezt persze nem akartam, nem akarom most sem elhinni, épp ezért fogom figyelemmel kísérni ezt a kis kísérletet, hátha bebizonyosodik az ellentéte. Bár eddig nem arrafelé megy a dolog...

Itt nézhetitek meg a blogot: http://penzertmindent.blog.hu/

Ma nagyon elmerültem a közösségi médiában. Gépeztem egész délelőtt, ahogy az lenni szokott (mármint ilyenkor, amikor itthon vagyok), közben ami szépet-jót láttam, azt posztoltam is ki a fészbúkon. Amikor már négy-öt posztot kitermeltem egy órán belül, akkor kezdtem érezni, hogy ez gáz, meg hogy ez így talán már mégsem érdekel mindenkit. Az még működik, hogy akkor írok twitterre, de ott csak 140 karaktert lehet max, márpedig ennél néha több kell. Igazából már régóta terveztem, hogy csinálok egy tumblr-t, el is mondom, hogy miért. Csomószor van nekem olyan, hogy elkezdek filózni egy-egy dolgon. Elgondolkodom rajta, hogy valami miért van úgy, ahogy, vagy rácsodálkozom valamire, vagy valami ilyesmi. Na most ezeknek a kapcsán mindig megfogalmazódik bennem egy-két mondat, amit mondjuk úgy, szívesen megosztanék a világgal. Erre eddig volt két lehetőségem. Az első a blog, viszont elhatároztam, hogy ide nem fogok ilyen hírmorzsákat írni, hanem csak viszonylag hosszabb posztokat (Pannonhalmán általában nem jön össze csak pármondatos, de az már tényleg a minimum). A második lehetőség a twitter, de az csak 140 karakter, az már túl kevés ehhez az egy-két mondathoz. Na de egy szó mint száz, elhatároztam, hogy csinálok egy tumblr-t, ahová ezeket a gondolatokat írogatom, de persze feltölthetek majd oda képeket és minden hasonló jóságot is.

Tumblr-ről magáról nem szeretnék sokat írni, elég annyi hozzá, hogy hasonló módon magába szív elsőre, mint a twitter vagy a facebook (és minden hasonló szolgáltatás), és egyébként tényleg hasznosnak, és okos dolognak találom, viszont van egy hibája is (szerintem), ez pedig a kommentelés hiánya. Twitteren is zavart már párszor, de ott még megértem, hogy a 140 karakterhez miért kommenteljél külön, és a reply tulajdonképpen erre lett kitalálva. Viszont azt már végképp nem értem, hogy a tumblr-ön, ahol csomó tartalmat megosztasz, miért spórolták le ezt a fontos funkciót.

Holnap lehet hogy majd kicsit felújítom a blog tetejét, és a mostani twitter-widget helyét kicsit átalakítom, de még nem biztos. Addig is itt a tumblr-ös link: dadikovi tumblr. És persze ilyenkor mindig megvan a félelem, hogy a már használat közben is a profizmus érzését keltő tumblr nem fogja-e szépen lassan elnyomni a blogomat, amit én csináltam, és ebből kifolyólag semmilyen életjelensége közben nem érezni semmilyen profizmust, de én azért mégis szeretném használni, mert hát én csináltam, meg ilyenek. Meglátjuk, mi lesz belőle, mindenesetre a sorrend most egyenlőre blog - tumblr - twitter - facebook, ha posztolásról van szó.

És egyébként a nap második felét már nem kockulással töltöttem

Elmesélek nektek egy történetet. Egy unalmas ősziszüneti délután (amikor nincs mit csinálni, vagy amit kéne, ahhoz lusta vagy) céltalanul böngésztem az interneten, felkeresve néhány oldalt, amit már nagyon régen láttam, hogy létezik-e még, mennyit fejlődött, ilyesmi. Így akadtam rá a wamma.hu című oldalra, akik sün-szimulátorukról, és egyéb minimál-szolgáltatásaikról híresek. Az oldal alján fel volt sorolva egy-két blogger, és már csak mint "konkurencia" is, nagyon érdekelt, hogy mégis milyen blogok lehetnek ezek. A gergo névvel fémjelzett blog első posztja (mai napig) ütötte meg igazából a szememet: "Itt és most – egy frissen megjelent írásom a Bencés Hírlevélben". Ez ugyebár azért érdekes nekem, mert én meg egy Bencés gimnáziumba járok, és a névegyezés sem véletlen; a Bencés Hírlevélben tudtommal volt diákok, tanárok, stb. írásai jelennek meg. Szóval kommenteltem is nagy serényen, hogy "Csak nem...", aztán e-mailben jött az áldás, hogy csak de.

De amitől igazából darabokban kellett összeszedni az álkapcsomat, az az, hogy a második bekezdésben az állt, hogy milyen jó a blogom, csak kicsit bővebben. Szóval felmegyek egy tökidegen ember blogjára, megeresztek egy kommentárt, és kiderül, hogy engem ott ismernek, meg olvasnak, meg ilyesmi. Szerintem ez így mindenkinek eléggé tetszene, szóval én is elkezdtem csipkedni magam serényen

Ennek most nem sok köze volt egyébként a címben felvázolt témához, de azért gondoltam, elmondom Ami a lényeg, hogy Gergő most a Grundaktív nevű közösségi blogtámaszponton ontja magából serényebben a magvas gondolatokat, és rajta kívül még mások is. És, mivel szellemiségében meglehetősen közel áll hozzám a dolog, elhatároztam, hogy ezt a blogot is olvasni fogom rendszeresen, plusz akkor már kitettem jobb oldalra is a respektált blogok közé.

Oldalak