Ejtettem egy hatalmas hibát viszont, valamiért úgy emlékeztem, hogy április 14-e, tehát a mai nap a "nagy dátum", amikor megszületett a blog legelső bejegyzése, de nem, igazából április 7, tizennegyedikén valami nagy csata volt biztos, de most már azt sem tudom, hogy melyik. Ugyebár minden ezzel kezdődött:

Kész a blog!
Éjt nappallá téve dolgoztam az utolsó napokban ezen a blogon, és szerintem kezdetnek nem is rossz! Lássuk, mik a terveim a jöv?re... Jelenleg a blog egyetlen funkciója maga a bejegyzések olvasása, melyeket különböz? kategóriákba soroltam. Persze nem mondhatom, hogy nehéz volt, de érdekes módon ezt is sokáig kellett, hogy csináljam, mert annyi buktató van egy ilyenben (A Kategóriák menüpont, ami igazából az egész bejegyzésesdit kezeli, kb. 200 sorból áll, és ez még egy kisebb file-nak számít!), hogy több napot kellett javításokkal eltöltenem, de most már kész az els? verzió. A jöv?ben a blogot mindenképpen ki fogom b?víteni Szavazással, Hozzászólással, Statisztikával, beléptet?rendszerrel, és még sokminden mással, de persze ez még a jöv?, és majd folyamatosan beszámolok a fejleményekr?l!

Így utólag már kicsit "csodálom" is magam, ahogy akkor olyan "bátran", egy hirtelen in medias res-kezdéssel kiálltam az internetezők elé, be se mutatkozva, úgy, hogy semmit sem mondtam róla, hogy én miért vagyok itt, miért csinálom ezt stb. Nyilván, akkor még nem olvasott senki. Aztán egy ideig eltartott, míg ízlelgettem a dolgot, hogy mi ez a blog, és mi az, hogy blogolás, aztán egy idő után rájöttem úgy-ahogy, és azóta lényegében megszakítás nélkül írok néha-néha valamit, valamiről, ami foglalkoztat, ami történt velem, vagy tulajdonképpen bármi másról.

Ez az év annyiban "furcsa" (sok az idézőjel, bocsi), hogy érezhetően kevesebb igényem van már erre a fajta önkifejezésre, hogy minden egyes velem történt dologról külön kisregényt írjak ide. Sokkal szívesebben fotózom például, és ez nagyon meg is látszik, ha összehasonlítjuk az itteni, és mondjuk a flickr-ös aktivitásomat. Én ezt nem feltétlenül érzékelem bajnak, mindig ügyeltem rá, hogy ez a blogra írogatás ne egy görcsös valami legyen, és ha most így jön, akkor így jön. Befejezni azért semmiképp sem szeretném, mert hihetetlenül vicces visszaolvasni egy régebben írt bejegyzést, tényleg látom értelmét az egésznek, és biztos vagyok benne, ha hiányozna, ha ez nem lenne. És kicsit röstellem is, hogy egyre kevesebb időt tudok szánni erre, egyre kevesebb figyelmet, energiát, így aztán a bejegyzések nyilván sokkal összeszedetlenebbek lesznek, sok gondolomén a szóismétlés, a hiba, mittudomén, kicsit olyan érzés, mintha szétcsúsznék, pedig nem, csak éppen mindent kutyafuttában dobok össze, ami ide kikerül. Lesz ez még jobb is, talán.

És a blognak ez a negyedik éve a fejlesztések éve lesz, bizony, tudjátok, írtam is már erről, új design, új motor, jó lesz, meglátjátok!

Valamint elhatároztam még, hogy mostantól mindig, amikor csak tudom, kisbetűvel fogom írni a posztok címét, mert úgy jobban néz ki, és menőbb.

Kicsit nyilván nagyotmondás a bejegyzés címe, de tény, ami tény: már másfél év is eltelt azóta, hogy egy szép nyár végi napon bejelentettem, hogy elkészült a blog egy pont nullás változata. Azóta sok idő telt el, pedig már akkortájt is megszületett a nagy elhatározás, hogy egyszer még az első betűig újraírom ezt az egész blogot (mármint a mögötte futó rendszert), és természetesen maga a dizájn is már az unalomig lett koptatva, jó lenne valami újítás (már csak azért is, mert ismerem magam: ha valamit kezdek megunni, akkor elég csak új köntösbe csomagolni, és máris újult erővel kezdek neki a dolognak. Így volt ez a fotózással is, most blogbejegyzésből van egyre kevesebb, eljött tehát az újulás ideje).

Jelenleg e két dolog körül megy a munka (már megy!):

DADIblog 2.0

Miért is kell újraírni a mostani blogrendszert? A kód első sorait, nem fogjátok elhinni, még 14 éves koromban írtam. Igazából ez volt az első szárnypróbálgatásom a PHP-programozás világában, és bár a program működőképes, de ez a kezdeti tapasztalatlanság nagyon meglátszik rajta: undorító, összecsapott, átláthatatlan. Ne tudjátok meg, milyen rossz például egy hirtelen felmerülő hibát megtalálni benne, ötszáz fájl valamelyik utolsó bugyrában, elrejtve a programsorok átláthatatlan indái között, egyszerűen lehetetlen.

Nem ígérem, hogy az új verzió gyorsabb lesz, de szerintem ez nem is szempont (így is gyors, gyakorlatilag nincs, ami lassítsa...), viszont biztosan átláthatóbb lesz és modernebb, és nekem ez azért sokat számít, mert így mondjuk nem fogok félni, ha fel kell nyitni a "motorháztetőt", ha mondjuk egy új funkciót akarok adni a blognak, vagy ha javítani kell egy hibát. Szép lesz, jó lesz, nagyjából félig kész is van!

Reszponzív webdizájn

Mostanában plastik Józsinál volt nagy őrület tárgya, ez a manapság újnak számító módszer, hogy reszponzívan építünk weboldalakat. Ez azt jelenti, hogy a weboldal alkalmazkodni fog bizonyos "körülményekhez", például ahhoz, hogy mekkora hely áll rendelkezésére - így másképp fog megjelenni egy telefonon, egy táblagépen, és egy PC-n. Mindehhez viszont nem kell bonyolult másod-verzókat létrehozni, elég néhány plusz sort betoldani CSS-be, és máris működik a dolog. Valamelyik nap én is kísérleteztem vele, és bevallom, nem tartottam nehéznek, igaz, még nem minden olyan az én kis kísérleti dizájnomban, amilyennek akarom, de már így is tetszik a dolog. Egyébként ez a kísérleti dizájn, ha majd szépen felcseperedik, akkor egy az egyben át is lesz dobva a blog dizájnjának. A színskáláját az új Tiszámtól örökölte, és szakít azzal a hagyománnyal, hogy én mosolygok rátok a fejlécből - helyettem lesz ott Deák tér, villamos, meg Bazilika, meg ilyen zsír dolgok.

Belépés a birodalomba

Na, nem is akarok sokat dumálni, úgyis lusta vagyok, és lespóroltam a képeket, pedig szerettem volna olyat, hogy a programkód előtte-utána, meg a dizájn így meg úgy meg amúgy, de ez most nem lesz, helyette adok egy linket, ahol mindent megnézhettek magatok. Amolyan idegenvezetés az állványzaton.

Vigyázat, építési terület, ne nyúljatok semmihez, még nincs kész, még nyitva a motorháztető stb.:

DADIblog 2.0 design preview

Mostanában, mondhatnánk akár úgy is, halódik a blog. Főleg az iskolai év végén volt jellemző, de akkor nagyon, hogy alig jött pár bejegyzés az egész hónapban, ez persze magával hozta a látogatottság csökkenését is, szóval volt hogy hetekig mindig -60% körüli csökkenés volt. Ez engem igazából nem különösebben zavar. Emlékszem, már korábban sem szerettem volna, ha sokan néznék a blogomat, mert ez valamilyenképpen mégis csak egy napló, és akkor milyen már, ha sokan látják. Viszont másrészről mindig érdekelt, hogy amikor van egy nagy blog nagy látogatottsággal, akkor az igazából hogy jön össze. Nyilván, folyton írogatni kell, napi vagy legalább két napi egy posztot, de én valahogy sosem tapasztaltam, hogy ennyi elég lenne. Mi hát a látogatott blog titka? Azt hiszem most rájöttem.

Pár hete indult egy új blog az interneten.

a szerzőnek négyese volt a lottón, és ő ahelyett, hogy autót vett vagy házat újított volna az így nyert 1,6 millióból, elhatározta, hogy végigbulizza-csajozza a nyarat, és közben végez egy kis "kutatást", hogy az éjszaka leányait mennyivel könnyebb pénzes pasiként felszedni, mint amúgy.

Igen, ez már idézet. Innen, a blogomról. Nem tudom emlékeztek-e még rá, pénzért mindent címmel írtam erről a blogról olyan egy hónapja. Ma megnéztem a látogatottsági adatokat, és csak pislogtam, mert 60%-os növekedés volt, ráadásul több egymást követő napon is rekord-közeli, 30 körüli egyedi látogatószámot lehetett megfigyelni (ez máshol valószínűleg rossz eredmény lenne, nálam ez a negyedik-ötödik legjobb nap így). Elkezdtem kutogatni, hogy mi tetszik ennyire a népnek, mert hát posztot most is alig írtam (kenutúra, Róma, és hasonlók miatt). Kiderült, hogy a legnépszerűbb poszt ez a bizonyos pénzért mindent című. Ekkor már sejtettem, hogy Google barátunk segített be a blognak. Aztán kiderült, hogy a korábbi időszakokhoz képest nagyon megnőtt a Google-n keresztül idetalálók száma, és - na ki hitte volna - a legkedveltebb kulcsszó a "pénzért mindent blog". Az összes látogatás húsz százaléka innen érkezik, szinte kivétel nélkül új látogatók, sajnos alig töltenek itt pár másodpercet, és már mennek is tovább (a poszt alján lévő linken). Ezen kívül még a pénzért mindent és a mindent pénzért különféle alakjáról is találtak ide a kedves júzerek.

Nagyon kezdett már érdekelni, hogy ugyan honnan ez a sok ügyetlen gugli-felhasználó, akik ilyen egyértelműen a címre keresve nem az oldalt találják meg, hanem az én kicsi blogomat. Szóval, lássatok csodát, a "pénzért mindent blog" kulcsszóra a Google hetedik helyen hozza be a dadikovi.hu hivatkozott cikkét. Hoppá. Ja, és az én cikkem az első olyan találat, ami tényleg erről a weblapról szól. (Nyomtam is rá egy +1-et ) Tovább nézelődtem, de még a tizedik oldalon sem találtam meg az eredeti blogot (ellenben megint a sajátomra bukkantam, a Google a főoldalon beincludolt cikket is indexelte, és mutogatja a népnek), szóval nagyon büszke voltam magamra, hogy én itten kvázi világítótoronyként mutatom a helyes irányt a kedves netezőknek (azért ne sírjátok el magatokat ). Sajnos sokáig nem élvezhetem majd a könnyen jött növekedést, mert a blog szerkesztője, Szerda Úr úgy tűnik belefáradt a dologba (illetve csak a blogolásba), még búcsúzóul utoljára porba tiporva a női nemet válogatott troll hangnemben.

Viszont a tapasztalat egyértelmű: ha látogatott blogot akarsz, írj olyan dolgokról, amik éppen érdeklik az embereket, úgy, ahogy az emberek várják tőled. Az meg már más kérdés, hogy szerintem ezért egyszerűen nem éri meg. Ez az én saját blogom ("Saját blogom, melyen mindenfélét megosztok az ide látogatókkal"), és sosem fogom "eladni a lelkem" pár egyedi látogatóért, és olyan felszínes dolgokat írogatni, amik majd tetszeni fognak a látogatóknak, és akkor de jó is lesz nekem. Vicces, de Szerda Úr is valami ilyesmit fogalmazott meg:

"Mit vártatok? Mit vártatok tőlem? Mit vártatok a blogtól?

Világszenzációt? Megváltást? A férfiak azt, hogy megértsék a nőket? A nők azt, hogy megértsék a férfiakat? Lófaszt. Katarzist vártatok. Mert nektek az egyszerű nem kell, az túl unalmas. Nektek az átlagos nem jó, mert nem látjátok benne az értéket. (...) Nektek nem kell az igazi, nektek nem kell a valós, nektek nem kell az élet, nektek a való világ kell, nektek a katarzis kell, az kell, hogy lássatok embereket szenvedni, vagy a másik véglet, hogy lássatok embereket a jólétben, a gazdagságban és a dicsőségben. Leszarjátok azt, hogy mi van körülöttetek csak a felszínesség és a képmutatás az ami megy. A politikusokra kenitek azt, hogy szarul éltek, emberek nevét ordibáljátok, közben pedig egy fűszálat nem tesztek arréb, hogy jobban éljetek."

No én azért nem így gondolkodom az olvasóimról (-:

Szóval, továbbra is olyan dolgokról fogok írni, amik engem érdekelnek, még akkor is, ha az feltételezhetően senki mást se érdekel. Nem állunk be a sorba, nem felszíneskedünk, nem keltjük a katarzist, nem szerzünk új látogatókat. Előre a két-három napi egyedi látogatóért

Két éves a blog, amint azt már korábban is írtam. Azt mindenesetre le kell szögezni, hogy ez a második év közel sem volt olyan izgalmas (legalábbis az oldal szempontjából), mint az első. A születésnapi újdonságokon, a statisztika-rendszeren, és az archívumon (ami jelenleg nem is működik, ajjaj) kívül nem nagyon volt nagyobb változtatás, kivéve talán a már régóta égető probléma, a szívecske-kezelés megoldását. Ugyebár (már szóltak, hogy sokszor használom ezt a szót) valamikor nyár végén azt mondtam a blogmotorra, hogy akkor ez most egy pont nulla, és azóta nem igazán nyúltam hozzá, valamint egy ideig nem is fogok... legközelebb a DADIblog 2.0 jön majd, valamikor a távoljövőben, az nagy durranás lesz (DADIblog pv1.0 néven publikus kiadás, és hasonló tervek vannak).

Amiben igazából a különbség van, azok maguk a posztok, és nem a motor. Mert hogy kezdtem, kezdek belejönni ebbe a dologba, hogy blogolás. Szinte mindig tudnék írni valamiről, még ha gyakran időszűkében esélyem sincs, de most is tudnék írni vagy 5-6 posztot, ha nem lennék nagyon álmos, persze (meg ennek a posztnak is harmadszor kezdek neki, és csak most maradt rá időm...). Meg még annyit, hogy szeretek blogolni nagyon, szeretem, hogy vannak kevesek, akik még el is olvassák, szeretem, amikor az osztálytársaim a saját szavaimat vágják a pofámba egy vitakor, amikor éppen ellentmondok magamnak, szeretem visszaolvasni az egy éves bejegyzéseket, szeretek röhögni magamon, vagy feleleveníteni egy régi emléket. Imádom ezt az egészet, és éppen ezért még nagyon sokáig nem szeretném abbahagyni sem. Ámen.

Kicsit elmosolyodtam ma, amikor rájöttem, hogy április hetedike van, szóval ma két éves a blog. Ugyebár van ez a bejegyzés, és innen számítódnak ezek a születésnapok, úgy idén, ahogy tavaly is. Akkor mondjuk volt nagy csinnadratta, új design és hasonlók. Most már nem így ment ez, sőt... ez az év olyan gyorsan telt el, hogy az nemigaz. Majd valamikor, mondjuk két hét múlva írok majd összefoglalót is, hogy mi minden történt ebben az évben, persze nem sok... addig is itt ez a kép:

Még annyit, hogy mostanság nem posztolok szinte semmit, ez azért van, mert éppen halálomon vagyok a sok tanulnivaló és hasonlók miatt. Na de majd hétvégén...

Probléma van. A newhosting még nem jelentkezett az új tárhelyemmel, márpedig a régi egészen pontosan holnap, tíz óra tíz perckor lejár. Mondhatnánk kicsit hatásvadász módon, hogy ez a blog végét jelenti, persze nyilván nem, de előreláthatóan lesz a régi tárhely lejárta, és az új létrejötte között egy kis idő, és ez alatt az idő alatt a www.dadikovi.hu szájton nem lesz elérhető semmi. Utána fogok nézni, hátha tudok nektek valahogy üzenni ez alatt az idő alatt, mármint erről a címről, persze twitteren egyértelműen elérhető leszek. Aztán már csak abban kell reménykedni, hogy az új szerver belakása rendben, és minél hamarabb fog menni. Annyira nem gáz, mert kábé az összes olvasómat ismerem személyesen (hihi ), csak azért kellemetlen, hogy eddig még egy darab költözést sem sikerült sikeresen levezényelni. Talán majd egyszer a jövőben. Lehet, hogy ezt a posztot már senki sem olvassa, de azért kiraktam, ja, és ha vissza lesz állítva az oldal, akkor ez az egy poszt fog csak elveszni, valószínűleg, mert ez már nem volt benne a backup-ban. Asszem ennyi.

Még múltkor volt szó arról, hogy nemsokára lejár az a tárhelyszerződés, ami jelenleg a tárterületet biztosítja a blog számára. Azóta már a szolgáltató írt is diszkréten pár levelet, hogy fizetni kéne. Csak hát én ugyebár éppen nem vagyok olyan fizetős kedvemben, így a teljes blog át lesz költöztetve egy ingyenes tárhelyre, a cím azonban természetesen nem változik, így - ha minden jól megy - Ti semmit sem fogtok észrevenni a dologból. Ilyenkor ugyebár egy weblaptulajdonosnak két dologra kell odafigyelnie: az egyik a weboldal motorja, ami néhány PHP fájlból áll össze nálam, és ide kell érteni a weboldalhoz tartozó dokumentumokat (például az egyes cikkekhez feltöltött képeket is vinni kell) is. A másik pedig maga a tartalam, a bejegyzések, a kommentek, és még egy-két dolog, amiket egy MySQL nevű adatbázisban tárol szerény kis weblapom. Őszintén szólba az adatbázis költöztetésétől sokkal jobban félek.

Nem tudom, mennyire emlékeztek, de az előző költözésiakció, kábé pont egy éve eléggé gázosan végződött, mert elérhetetlenné vált az oldal egy karakterkódolási hiba miatt, amit a koleszból csak próbáltam javítani, de ezzel csak mégjobban rontottam a helyzeten. Azóta már elintéztem, hogy legyen a koleszi gépeken is PHP fejlesztő program, ráadásul most itthon vagyok, szóval várható, hogy nem lesz sok probléma, de előre jelzem, hogy ha nem éritek el az oldalt megfelelően, akkor az ezért van, és igyekszem

Illetve lesz dolgom ezen kívül is itthon, be kell fejeznem egy weboldalt, és írnom kell egy tíz oldalas dokumentumot, ami mondjuk a dolog izgalmas része lesz, és már fel is halmoztam egy harminc centis stócot, szakirodalomként. Posztok is lesznek majd gyakran, úgyis ki kell köszörülni a csorbát az előző napok szótlanságáért

Hát, anyagi dolgokról még úgysem beszéltünk soha, pedig ettől nagyobbnak és érettebnek tűnünk, szóval itt az ideje. Ugyebár ha valamiféle költségvetésről beszélünk, akkor mindig a bevételeket, és a kiadásokat kell szemügyre venni. Mivel a blog egyáltalán nem egy üzleti vállalkozás, ezért tudomásul kell venni, hogy nem csak hogy profitot, de jelenlegi állapotában semmilyen anyagi típusú bevételt nem termel. A kiadási oldalon jelenleg kizárólag a domain-, illetve a tárhelyköltségek szerepelnek. A 2010-es év elején szűnt meg az extra.hu, ami gyakorlatilag teljesen ingyenesen üzemeltette az oldalt nem egész egy évig. A megszűnés után a korábbi extrásoknak a mostani szolgáltatóm, a DotRoll kedvezményes csomagokat kínált, így ez az év kijött laza kilencezer forintból, ami már csak azért is kényelmes volt, mert a szolgáltató elvégezte az oldal teljes átköltöztetését, és elég jó Support-juk volt/van (az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban hetekre elsötétült az oldal, de ne emlékezzünk, csak a jóra). Ezt a pénzt ugyebár egy - az anyukámból és az apukámból álló - befektetési konzorcium adományozta nekem, de most már hiú szándékom, hogy legalább a blogomat üzemelni tudjam saját pénzből, szóval egyrészt saját keresetre kell szert tenni, viszont e mellett hasznos, ha csökkentjük a kiadásokat.

Az oldal költségeit frankón le lehet faragni, ha átköltözünk egy ingyenes szolgáltatóhoz. Ennek persze vannak előnyei és hátrányai is, de Zselé és inad is tudnak olyan ingyenes szolgáltatókat, amik minőségben nincsenek lemaradva a mostanitól. Szóval így marad háromezer forint, de kétévente, ez a domaincím bérlési költsége, az ezerötszáz forint évente, ez teljesen vállalható. Bevétel pedig kb. márciustól kezdődően lesz, az idegenvezetősdis bevételből, ami alkalmanként 600 forint (adózás után - az a bruttó?).

Meg még nyáron lehet menni egyhetes idegenvezető-mókára, ahol már négy számjegyű dolgokat is lehet keresni, persze olyan négyszámjegyű, ami két háromjegyű összegéből még kijöhet, de azért nem rossz pénz az, és egy nyári Muse-koncert finanszírozására éppen elegendő [remélem]. Ez már nem tartozik a bloghoz, de azért elmondtam.

Illetve gondoltam arra is, hogy valamiféle reklámot kitennék az oldalra, csak diszkréten, mert azért 1500 forintot évente csak össze lehetne kattintgatni itt. Már regisztráltam is a Google Adsense-nél, de sajna egyenlőre ha rámegyek az oldalra, azt írja, hogy várjak a levélre, viszont levél nem jön. Lehet, hogy várnak vele 18 éves koromig, mert tudjátok, addig nem ember az ember

Még szeretnék beszélni a domaincímekről is, jelenleg kettő darab van a dadikovi blog tulajdonában, az egyik a dadikovi.hu a másik a dadikovi.extra.hu. Eddig mindkettő címről ugyanaz az oldal jött be, mától az extrás címről ("dadex") csak egy átirányítószöveg jön be, és sajnos szembe kell nézni a dologgal, hogy valószínűleg a mostani tárhelyem lejártakor (január 27) el is fog veszni a cím. Pedig poén, nem? Ja, és ha január 27-ig elfelejtem lementeni az SQL-t és a blogmotort, akkor az egész elveszik, úgy hogy csak na. Majd figyelmeztessetek a technika által nyújtott mindenféle eszközökön. Köszi. Remélem nem gáz, hogy most ilyen téma volt, gondoltam leírom.

Augusztus közepén egy kedves kommentelő által meg lettem gyanúsítva, mi szerint én itten megtervezetten gyilkolom a szívecskéket. Nos nem, nem erről van szó, de nem szeretnék hiányossában maradni, és mint tudjátok, ezen a blogon a kedves olvasó a legfontosabb, így mostantól fogva, örömmel bejelenthetem, hogy az egybeírt < és 3 karakterek egy szívecskét fognak képezni, akárcsak itt: ♥ . Akkor ez így rendben van?

2009 áprilisában, lassan már fél éve állt át a blog arra a mostani rendszerre, hogy a kommentek írásához nem kell bejelentkezni, a rendszer mindössze néhány fontosabb információt kér be, a kis képekként pedig, amik egy-egy komment mellett megjelennek, az ún. gravatarjaitok jelennek meg. Egy gravatart egy e-mail címhez tudtok hozzárendelni, szóval azt, hogy Ti kik vagytok, és mi a gravatarotok, az e-mail címetek alapján tudja meg a rendszer. Amennyiben a Ti e-mail címetekhez nem tartozik gravatar, mert még nem csináltatok magatoknak, abban az esetben random kaptok egy nem túl egyedit, de annál mókásabbat. Szóval a kérdés egyértelmű: hogyan lehet saját gravatart készíteni?

Szerencsére viszonylag egyszerű a dolog. Lépjetek fel a www.gravatar.com weboldalra. A weboldal tetején menjetek rá a Login / Sign Up feliratra, majd a legördülő menüben válasszátok ki a Sign up lehetőséget.

Itt kövessétek az utasításokat. Sikeres regisztráció után be kell jelentkeznetek (Login / Sign up legördítése után katt a Login-ra). Belépés után az "add a new mail" feliratra kattintva tudjátok hozzáadni az e-mail címe(i)teket, amivel a gravatart használni szeretnétek, az "add a new image"-dzsel pedig kiválaszthatjátok a képet is. Jó szórakozást

Oldalak