Az jött most rám. Volt Nirvana koncert Budapesten is, egyszer régen...

Nyilvánvalóan nagyszerű dolog lenne, ha valahogyan eltárolhatnánk a vidámságunkat (például), anélkül, hogy elszomorodnánk, és később bármikor előcsalogathatnánk azt. Tudom, hogy eddig nagyon hülyeségnek tűnik az egész, és őszintén szólva nem is tudom, hogy lehetséges-e ez a "technika", viszont nekem már többször is sikerült valami hasonló.

Hogy őszinte legyek, a dolog nem új itt a blogon. Egyszer visszautazáskor írtam már róla, hogy ha valamikor hallgatsz egy zenét, a hallgatás közbeni érzéseket akkor is elő tudod csalni, amikor később visszahallgatod a számot. Ez persze nem tudományos tény: sokat függ a dolog magától a zenétől, sőt, a már előbb idézett cikkben még éppen azt sérelmeztem, hogy amiatt, hogy az X zene hallgatásakor még vidám voltam, így később, amikor már nem voltam vidám, a zene visszahallgatásakor csak még szomorúbb lettem. Viszont azóta újabb tapasztalataim vannak az ügyben, szóval jöjjön egy konkrét példa, egy megtörtént eset.

Valószínűleg mindenkinek az egyik kedvenc játéka volt kiskorában a legó, vagy az még mindig. Jó dolog bármit is megépíteni, mert tényleg nem nehéz, ellenben egy-két menőbb elemmel még akár valami full high-tech robotot is meg lehet építeni (én mindig azt építettem). Viszont most nem erről lesz szó, hanem a Lego alternatív felhasználásáról. Két videót fogok nektek mutatni, az egyik egy lego-film lesz (erőteljesen elterjedőben van ez a műfaj) (stop-motion-film), a másik pedig egy ennél is durvább felhasználást fog bemutatni.

Megvolt az idei kihagyhatatlan Balatoni nyár is, innen is köszönöm az engem meghívó osztálytársamnak, ha netán véletlenül olvasná a cikket. A gyilkos napsugarakkal vívott áldáz harcban sajnos alulmaradtam (ennek jegyében a testem több pontján is jól kivehető vörös elszíneződések is láthatóak), de a meleggel sok problémám szerencsére nem volt, a Balaton 25 - 30 fokos vízében mégiscsak kellemes volt minden délután, még akkor is, ha néha szívesebben tartózkodtam volna két méter mélyen, ahol még ennél is hűvösebb volt a víz. A napirend tetszett talán a legjobban: a 11 és 12 óra közé belőtt kelés után egy gyors reggel(/ebéd) következett, majd olyan fél kettő magasságában hosszas fürdés, amit csak egy-két játék, vagy kajálás szakított meg. A vízből olyan nyolc fele kecmeregtünk ki, majd a szállásunkon további játékokkal és/vagy evéssel/ivással mulattattuk az időt, éjfélig, amikor is a kultúrának szorítottunk egy kis időt, a vezetékes-vizes-fürdés erejéig, amit aztán hosszan tartó és mély alvás követett, rendszerint. Sokat álmodtam is, pedig ez rám nem jellemző, rémálmaimban pedig legtöbbször a már valóságban is be-befigyelő iskola töltötte be a legnagyobb probléma szerepét.

Egyébként úszkáltunk is sokat, és beszélgettünk erről-arról, szóval a vízi lét minden lehetőségét kihasználtuk, amit csak gumicsónak és labda kínálhat. A posztírási kedvem is a maximumon van, így aztán úgy gondoltam, hogy holnap rögtön egy régi poszt kifejtésével/remake-jével kezdeném az eheti szériát. Most pedig még vár rám egy elmaradhatatlan LOST rész, amiből ugyebár a nyaralás idejére nem sok részem volt.

Az unalomnak (amelyet az utóbbi napokban már árnyaltak az Ajax misztikus világával való ismerkedésem, és a scriptonit-projekt rejtett izgalmai) most megint egy villám-nyaralás fog véget vetni. Egy osztálytársam hívott meg engem Tihanyba, úgy, ahogy tavaly is. A Balaton víze meleg, szóval ki sem fogunk jönni egész nap, de lesz sok móka meg kacagás, már ahogy én azt képzelem. + Ott lesz még egy osztálytársam is, szintén, ahogy tavaly. Milyen szép az élet

Minden valószínűség szerint néhány nap múlva újra találkozunk.

Hát, szégyen, de tényleg unatkozom most itthon. Pedig ettől féltem, később meg már nem féltem, azt mondtam, "annyi dolgom van, olyan nincs, hogy unatkozzak". Aztán valamiért le kellett mondanom az "annyi dologról", és maradt az unalom, két nyaralás között. Persze alapjába véve odafigyeltem, hogy ne sokat üljek otthon, ha épp nem táborban vagyok, meglátogassam a barátaimat, meg őket is meghívjam, most mégis úgy érzem, hogy ha már nyár, akkor többet is lehetne csinálni. Persze szar dolog ez a meleg is, mert ha bent harminc fok van, mint negyven, akkor hiába, mit vár az ember, nem lehet megmaradni se kinnt, se bennt, marad a punnyadás, akármennyire idegesítő is. A Fringe-et már "kinéztem", most Lost-ot nézek, ami a címben való utalás nélkül is nagyon Rejtélyes, szóval komoly okokat érzek arra lassan, hogy áttanulmányozzam J.J.Abrams teljes életművét. Van új aktuális-ideiglenes zenei kedvencem is, eggyel alant lehet megtekinteni. Ez van most is betéve, és meg van hagyva a programnak, hogy ismételje újra, ameddig meg nem hal.

Blogra eltervezett fejlesztések közül még van kettő: karakterkezelés és rss. A karakterkezelés, ahogy most látom, kábé annyiból állna, hogy lehessen \' karaktereket is írni, \\ helyettesítő-karakter nélkül. Meglássuk majd, sikerül-e?
RSS-ből pedig vmi komolyabbat akarok, témákra való lebontással, bár egyenlőre még a rendes sem megy. Illetve még lenne egy-két takarítani-való, mint pl. hogy az itt megjelenő képek még egy árnyalatnyival legyenek szélesebbek, ilyesmi. Nahh, így is sokat beszéltem már, később még jelentkezem...

Szokásom, hogy ha a már "jól bejáratott" együtteseken kívül van egy másik együttes is, aminek egy számát képes vagyok órákhosszat hallgatni, újra és újra, akkor azt a számot ide is feltöltöm, mert nekem ilyenkor van egy ilyen ingerem. Azt, hogy miért tetszik ez a szám, azt megint nem tudom megmondani, de mondjuk szerintem tényleg nagyon király, úgyhogy hallgassátok meg, jó szórakozást.



Sajnos a videó valamiért levágja a zene végét, de ha valakit érdekel, biztos meg lehet találni a neten a teljes verziót. (Én egyébként ezt a Midnight Club LA Remix c. játékban hallottam először...)

Vicces dolog, hogy míg mostanában áldász jog-vitákat folytat már több Európai ország állama is a Google-vel, mivel az szerintük személyiségi törvényekbe ütköző módon street view-felvételeket készít a világ nagyobb városainak nagyobb utcáiról, stb, addig a norc.hu-n gyakorlatilag teljes Budapest, és még több további Magyarországi hely (Balaton, Debrecen, Győr, Hajdúszoboszló, Miskolc, Szeged, Szentendre), ezenkívül forgalmasabb osztrák, cseh, lengyel, román, orosz, és szlovák helyek kiváló minőségű panoráma-képei érhetőek el a norc.hu weboldalon.

Kattanjatok rá (Ez egy mondat volt xD)

Még a nyáron beszélgettem valakivel, arról, hogy milyen hasznos a telefonok "Sleep"-funkciója. Arról van szó, hogy mondjuk szeretnék aludni egyet, de ugyebár ez mondjuk délután a kollégiumban nem könnyű, mivel nagy a zaj. Szóval valahogyan ki kell zárni a külvilágot, és erre a legjobb megoldás a zenehallgatás. De az sem pálya, hogy órákon keresztül menjen a fülünkbe a zene, mert lehet hogy káros, meg merül a telefon, meg ki tudja, milyen baj lehet még belőle. Szerencsére a legtöbb telefonon (nem mindegyiken) be lehet állítani viszont, hogy X perc múlva kapcsolódjon ki. A beszélgetésben felmerült, hogy jó lenne ilyen funkció számítógépre is, valaki már mondta is, hogy elkezd keresgélni az interneten valami hasonló program után, amikor elmondtam, hogy nem kell keresgélni, ilyen program már van a gépen, és ez a program nem más, mint a "Terminál" (egyéb nevein koncol, stb.). Linuxosok az Alkalmazások -> Kellékek -> Terminál címről érhetik el, Windowsosoknak a legkönnyebb talán a Start -> Futtatás párbeszédablakba a "cmd" "parancsot" beírva (Legalábbis XP-n így van). Linuxon ki is próbáltam, ott így működik:



Windowsban is hasonló, a következő kódot kell kiadni: "shutdown -s -t 60". A -s arra vonatkozik, hogy kapcsolja ki a gépet (-r = újraindítás, pl.), a -t az időkésleltetésre. Vigyázni kell azonban, mert Windowsban nem percben, hanem másodpercben kell megadni az időkésleltetést, szóval egy fél órás késleltetéshez 1800-at kell beírni.

Már régebben elhatároztam, hogy én nem fogok erre a blogra mindenféle filmkritikákat meg hasonlókat írni, mert hát nem vagyok én olyan ember, akinek a véleményére bármit is adni lehetne. De a Fringe c. sorozat annyira tetszett, hogy muszáj nektek leírnom...

Az alaptörténet szerint a viágban (bocsánat: Ámerikában) számtalan paranormális eset megy végbe. Ezeket a történéseket meg is figyeli az FBI egy "áltudományos" részlege. Ők ezeket a dolgokat egyszerűen "mintának" nevezik, és egy világot átfogó kísérletsorozatnak tekintik, azonban a minta kilétét és célját nagy homály fedi (innen a magyar cím: A Rejtély). A rejtély megfejtésében segítségükre van Walter Bishop, akit egyenesen az őrültek házából rángattak ki; ő korábban egy William Bell nevű későbbi iparmágnással dolgozott együtt, ami azért érdekes, mert akármilyen ügyet kell megoldaniuk, egy idő után mindig Bell cégébe botlanak. Később kiderül, hogy a részleg vezetője, Olivia Dunhamnek is része volt ebben a kísérletsorozatban...



Én most néztem meg a második évadot, szeptembertől indul a harmadik, és már nagyon várom De most egyenlőre nem szeretnék többet elmondani, mert az már szpojler lenne. Remélem ennyi is elég volt, hogy rávegyelek titeket a megnézésre, mert tényleg rohadt jó sorozat Ja, még annyit, hogy J.J.Abrams rendezte, ugyanaz, aki a Lostot és az Alias-t is, és kicsit félelmetes egy-egy rész, szóval lefekvés előtt éppen jó nézni